K�nos csend volt a szob�ban. Tom lehajtott fejjel, szeme sark�b�l figyelte, ahogy Emma idegesen pr�b�lja felh�zni sebes csukl�j�ra a p�ntot. Azonban ez nem siker�lt, mert a p�nttal felszak�totta az egyik sebet �s az �jra v�rezni kezdett. Tom egy ideig figyelte a l�ny szenved�s�t, majd fel� ny�lt �s elvette t�le a csukl�p�ntot. Azt letette maga mell�, majd kez�be vette a l�ny kez�t, �s mutat�ujj�val a l�ny sebeit kezdte simogatni. Emma felszisszent, de nem sz�lt r� Tomra. Hagyta, hogy azt csin�ljon, amit akar. M�r nem �rdekelte.
Tom �s Emma egym�ssal szemben �ltek. Tom Emma kez�t n�zte zavaros tekintettel, azonban Emma ink�bb az ajt�t b�multa, mintha menek�lni akarna.
- Ez� Emma�
- Nem �rdekel, hogy mit gondolsz r�la! � sz�lt r� Emma gyorsan, tov�bbra is az ajt�t b�mulva.
- Nem gondolok semmit� Azt akarom tudni, hogy te mit gondolsz.
Emm�t kir�zta a hideg. Azt hitte, hogy Tom d�h�s lesz �s kiab�lni fog vele. Ehelyett a sebeit simogatja, �s l�gy hangon besz�l vele, ak�r egy kisgyerekkel. Tal�n � is azt hiszi, hogy beteg?
Emma pr�b�lta �sszeszedni mag�t. Kih�zta kezeit Tom kezeib�l, majd lassan a fi�ra emelte tekintet�t.
- El�sz�r is tiszt�zzunk valamit: nem vagyok beteg. Rosszul vagyok� Rosszul vagyok, mert meghalt az ap�m. �tl�tt�k a fej�t. Fel tudod ezt fogni Tom? �tl�tt�k a fej�t! � Tom lehajtotta a fej�t. Emma folytatta: - Lehet, hogy azt hiszitek, hogy beteg vagyok, de nem vagyok. Rosszul vagyok, de ez nem is csoda ezek ut�n. Kell egy kis id�, hogy feldolgozzam azt az eg�szet.
- �s �gy? � Tom felemelte a fej�t �s Emma csukl�j�ra mutatott. � �gy kell feldolgoznod?
- Sajn�lom� Ez� Nem akartam, csak nem b�rtam tov�bb.
- Akkor mi�rt nem sz�lt�l nekem? Mi�rt nem k�rted, hogy seg�tsek?
- Nem kell seg�ts�g!
- De h�t vagdosod magad! � csattant fel Tom. Emma �sszerezzent �s a t�bbiek, akik az ajt� el�tt hallgat�ztak, szint�n ezt tett�k.
- �n� nem� �n nem akartam. �rtsd meg!
- Sajn�lom� De ez� Emma ez �gy nem j�� Te is tudod, hogy nem.
- Persze, hogy tudom! De te ezt nem �rted�
- Akkor magyar�zd el! � k�rte Tom, majd k�zelebb h�z�dott a l�nyhoz, �s �jra megfogta a kez�t. � K�rlek, magyar�zd el!
- Tudni szeretn�l mindent?
- Igen.
- Rendben. Akkor elmes�lem neked is azt, amit nem sokkal ezel�tt Valeri�nak. Tal�n �gy majd meg�rted.
�s Emma �jra elkezdte. �jra elmes�lte a sz�rny� t�rt�netet. Tom arca el�sz�r d�bbenetet, majd sz�rny�lk�d�st t�kr�z�tt. M�r r�g �jf�lt�jt j�rt az id�, mikor Emma befejezte a t�rt�netet. Ezt az ajt� el�tt hallgat�z�k m�r nem hallhatt�k, mert Valeria elzavarta �ket onnan. A kis csoport a konyh�ban gy�lt �ssze, �s ott besz�lt�k meg a t�rt�nteket.
Emma az �gyon fek�dt �s a plafont b�multa. Tom az �l�be hajtotta a fej�t, �s Emma sebes kez�t simogatta. A l�ny, szabad kez�vel, Tom haj�t simogatta.
- Ezt mi�rt nem mondtad el eddig? � k�rdezte Tom csendesen. A hangja kiss� rekedt volt a sok hallgat�s ut�n.
- Nem akartam, hogy b�rki is tudjon r�la. Akkor �r�ltem el�sz�r annak, hogy elk�lt�zt�nk �s �gy ti ezt nem l�thatt�tok. �gy egy�ltal�n nem is gondoltam arra, hogy valaha is elmondom.
- �s mi lesz ezut�n? Mit fogunk csin�lni?
- Szeretn�k egy kicsit egyed�l lenni?
Tom hirtelen felk�ny�k�lt az �gyban �s szembefordult Emm�val.
- El akarsz menni?
- Nem. Nem, dehogy. Ti fogtok elmenni a turn�ra? Eml�kszel?
- Nem, nem. Ezek ut�n nem mehetek.
- De �n arra k�rlek, hogy menj. Szeretn�k egyed�l lenni. �g�rem, hogy mire hazaj�ssz, m�r teljesen j�l leszek.
- Miben lesz m�sabb, ha �n elmegyek? Mi�rt lesz neked akkor k�nnyebb?
- Az�rt, mert most erre van sz�ks�gem. Meg kell besz�lnem magammal a dolgokat. Ha pedig mindenki itt van k�r�l�ttem, akkor ez nem megy. �gy �rzem, hogy megfulladok.
- Rendben. Ha ezt szeretn�d, akkor rendben - mondta Tom, majd Emm�hoz b�jt. � De mi lesz ezzel? � k�rdezte csendesen, �s v�gigh�zta ujj�t Emma sebein.
- Meg�g�rem, hogy nem csin�lom t�bbsz�r.
- �s erre mi a biztos�t�k?
- Nem b�zom bennem?
- De b�rom benned. Viszont�
- Rendben- rendben. Ellen�riztess Valeri�val. � tud mindent.
Tom nem sz�lt semmit, csak �t�lelte Emm�t. A l�ny vissza�lelt �s �rezte, hogy Tom beleremeg az �lel�sbe. Pont, mint �.


N�h�ny nappal k�s�bb�
Emma egyed�l volt a Kaulitz h�zban. Mindenkinek volt valamilyen dolga, de Emma nem szeretett volna vel�k menni. Ink�bb egyed�l akart maradni �s a gondolataiba mer�lni. Mostan�ban nem szeretett senkivel sem kettesben maradni, a nagyobb t�rsas�gt�l pedig egyenesen f�lt. Nem szerette az agg�d� tekintetetek, a pillant�sokat, melyek mindig a csukl�j�ra t�vedtek, �s ha besz�ltek hozz� az ideges�tette.
�gy most �r�lt, hogy v�gre egyed�l lehet, de ez sajnos nem tartott sok�ig. Hallotta, hogy lent ny�lik a bej�rati ajt�, majd hallotta Georg ki�lt�s�t is:
- Emma! Itthon vagy? Megj�ttem!
A l�ny m�lyet s�hajtott. Tudta, hogy Tom ellen�rizteti �t folyton, �s ez m�g jobban ideges�tette �t, mint a t�bbi dolog.
- Itt vagyok � sz�lt ki Emma a szob�j�b�l.
- Ne j�ssz le? Csak mi ketten vagyunk itthon?
- De�
Emma elh�zta a sz�j�t, de nem akarta megb�ntani Georgot, ez�rt lement. M�r �gy is lelki ismeretfurdal�sa, ami�rt folyton ler�zza a t�bbieket. M�g �r�lt is, hogy nem m�s j�tt haza. Tudta, hogy Georg nem fogja �t zaklatni a �hogy vagy?� k�rd�sekkel.
- Menj�nk a konyh�ba. Szomjas vagyok. Nagyon meleg van.
- Rendben.
Emma k�vette Georgot a konyh�ba, ahol a fi� k�t poharat vett el� �s limon�d�t t�lt�tt bele. Ut�na m�g dob�lt bele n�h�ny j�gkock�t �s Emma el� tolta az egyiket.
- K�sz � mondta Emma, majd a poh�r ut�n ny�lt. El�sz�r csukl�p�ntos kez�vel akar ny�lni, de meggondolta mag�t �s ink�bb visszah�zta. Georg nem vette �szre a mozdulatot.
- Nem tudod, hogy hol van Graciela?
- Nem�
Georg ezut�n arr�l kezdett el neki mes�lni, hogy mit csin�lt a v�rosban �s milyen �gyeket int�zett el, de Emma nem figyelt r�. Csak akkor kapta fel a fej�t, mikor �jra kiny�lt a bej�rati ajt�.
- Sziasztok! � l�pett be a konyh�ba Maria. Emma megk�nnyebb�lt, hogy nem Tom az. Ideges�tette, hogy a fi� ellen�rizteti, minden mozdulat�t figyeli �s kedves, l�gy hangon besz�l hozz�, ak�r egy kisgyerekhez. Tudta, hogy csak j�t akar, de ez nagyon terhes volt sz�m�ra. Ez�rt is v�rta m�r annyira, hogy Tom �s a t�bbiek elmenjenek a turn�ra.
- K�rsz limon�d�t? � k�rdezte Georg. Maria b�lintott.
- Nem tudj�tok, hogy hol van Gustav?
- Nem � v�laszolt Georg. Azonban t�bb sz� nem esett k�zt�k, mert �jra ny�lt az ajt�. Emma s�hajtott. �jra kezd�dik. Megint j�n a t�meg.
Gustav �s Graciela l�ptek a konyh�ba. Mindketten r�h�gtek valamin �s a kez�k tele volt szatyorral.
- H�t ti meg hol voltatok? � k�rdezte Maria d�bbenten.
- V�s�roltunk � mondta Gustav mikor abbahagyta a nevet�st.
- Egy�tt? � k�rdezte Georg.
- Jah. Megk�rtem Gustavot, hogy j�jj�n el velem, mert mindenki ment valahov�, de � szabad volt.
- �h� - hallatszott Maria reakci�ja. � K�t nappal ezel�tt �n is megk�rtelek, hogy menj�nk el v�s�rolni.
- �n is a v�rosba mentem! � sz�lt Georg.
- De k�t nappal ezel�tt a st�di�ba kellett mennem. Most szabad voltam! � v�dekezett Gustav.
- Mi�rt nem sz�lt�l, hogy a v�rosba m�sz? � k�rdezte k�zben Graciela.
- Mert nem is tudtam, hogy v�s�rolni akarsz! � csattant fel Georg.
- J� kifog�s, mondhatom! Ha tudtam volna, hogy ma a v�rosba m�sz� Esetleg sz�lhatt�l volna! � mondta Maria Gustavnak.
- �n meg nem tudtam, hogy szabad vagy! � emelte fel a hangj�t Graciela, mert alig lehetett valamit hallani a Maria- Gustav p�ros mellett.
- Nem hiszem el, hogy velem nem volt�l k�pes elj�nni �s vele� - kezdte Maria.
- De nem �rted, hogy nem volt id�m? � fogytatta Gustav.
- Bevihettelek volna kocsival! Pont oda mentem! � hallatszott Georg hangja.
- De �n err�l nem tudtam! �rtsd m�r meg! � csattant fel Graciela.
Emma halkan elnevette mag�t, majd n�h�ny m�sodperc m�lva kit�rt bel�le a r�h�g�s. A k�t veszeked� p�ros a l�ny fel� fordult.
- Mi ilyen vicces? � k�rdezte bossz�san Graciela, azonban Emma nem v�laszolt, csak nevetett tov�bb. Erre a l�ny az �g fel� emelte tekintet�t, letette a csomagokat �s hideg limon�d�t t�lt�tt mag�nak. Gustav k�vette a p�ld�j�t, �gy a t�bbiek is le�ltek v�gre.
- N�zz�tek a j� oldal�t: megnevetett�k Emm�t � mondta Gustav. Maria vetett r� egy les�jt� pillant�st, de azt�n mosolyogva fordult Emma fel�, aki lassan abbahagyta a nevet�st.
- Bocs� Nem akartam, csak �j j�tt� - mondta a l�ny.
- Ne menteget�zz � legyintett Georg.
Emma hossz� id� ut�n �gy �rezte, mintha kicsit falszabadult volna.
Ezut�n a t�bbiek besz�lgetni kezdtek, Emma pedig mosolyogva figyelte �ket. �gy �rezte, hogy tal�n v�gre minden a r�gi lehet. M�r csak egy kis id� kell. Emma gondolatmenet�t Georg szak�totta f�lbe:
- Emma, cs�r�g a telefonod!
- Oh�
Emma gyorsan fel�llt �s felszaladt a l�pcs�n, hogy felvegye a telefont. Szerencs�re mikor fel�rt m�g mindig cs�rg�tt.
- Hallo.
- J� napot! A helyi kapit�nys�gr�l telefon�lok. � Emm�nak nagyot ugrott a sz�ve. � Emma Smith-el besz�lek?
- I-Igen, �n vagyok.
- Az�rt telefon�lok, mert tal�ltunk egy szemtan�t.
- T�nyleg? Teh�t tudj�k, hogy ki l�tte le a pap�t?
- Igen. A f�rfi neve Manuel Cortez.
- Manuel Cortez? Nem ismerek senkit, akit �gy h�vnak.
- Cortez sem ismerte az �n �desapj�t. Kider�lt, hogy a f�rfi egy band�ban van, akiknek az apja tartozott.
- Ap�m tartozott? De h�t neki rengeteg p�nze van. Mi�rt k�rne k�lcs�n�? � Emma l�legzete elakadt. Nem akarta elhinni. Az apja sosem k�rne p�nzt senkit�l. De van valaki, aki igen.
- Cortez azt mondta, hogy az �desanyja, Solar Smith int�zte ezeket az �gyeket�.
Emma fej�ben v�zhangoztak a szavak. �jra l�tta maga el�tt az apj�t, �tl�tt fejjel. Minden miatta t�rt�nt. Minden az anyja miatt volt. Emma sosem �rzett m�g ekkora gy�l�letet Solar ir�nt.


Emma egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t a h�zban. Eg�sz nap csak j�rk�lt �s folyton gondolkozott. Feldolgozni az apja hal�l�t egy dolog volt, de feldolgozni azt, hogy az apj�t Solar, az anyja miatt l�tt�k le� Ez m�r t�l sok volt neki.
N�mi megk�nnyebb�l�st jelentett, hogy Tom�k v�gre elmentek a turn�ra, de Emma �gy sem maradhatott egyed�l.
Most �ppen a saj�t szob�j�ban fek�dt �s a plafont b�multa. Azonban nem volt egyed�l. Maria �s Valeria �gy d�nt�ttek, hogy ma a Kaulitz h�zban alszanak �s v�g�l mind a h�rom l�ny Emma szob�j�ban k�t�tt ki.
- Nem �rzed j�l magad, Emma? � k�rdezte Maria.
- De. J�l vagyok � mondta a l�ny �s tov�bb b�multa a plafont.
- Nem �gy n�zel ki�
- Csak f�radt vagyok. Ennyi az eg�sz.
- De h�t nem is csin�lt�l ma semmit!
- Jaj, hagyd m�r b�k�n, Maria! � intette le Graciela. � Hi�nyzik Tom, igaz?
- Nem. J� egyed�l lenni egy kicsit.
- Oh� De az�rt m�g szereted, igaz?
- Nem tudok most erre gondolni. Olyan, mintha lenne egy nagy szakad�k k�zt�nk.
Emma l�tta a szeme sark�b�l, ahogy a h�rom l�ny �sszen�z, de ez most cseppet sem zavarta �t.
- Megyek, megn�zem a K�lyk�t. Eg�sz nap a g�p el�tt �lt. Ideje lenne lefek�dnie� - mondta Valeria, majd kiment.


Graciela hangtalanul kelt fel �s osont ki a szob�j�b�l, ahol � �s Maria aludtak. Menet k�zben m�g ben�zett Emm�hoz, aki b�k�sen aludt a szob�j�ban. Hangtalanul osont tov�bb eg�szen a nappaliig. Ott k�rben�zett �s el�vette telefonj�t. Kikereste Tom sz�m�t �s felh�vta.
- Ki az? � sz�lt bele �lmosan Tom a telefonba.
- Szia! Graciela vagyok! Besz�lnem kell veled.
- Valami baj van? � k�rdezte ijedt hangon Tom �s Graciela hallotta, ahogy fel�lt az �gyban.
- Annak is lehet mondani. Figyelj, ma besz�lgett�nk Emm�val. M�g rosszabbul van, mint volt. Szerintem valami t�rt�nhetett, mert n�h�ny napja m�g eg�sz j�l volt, azt�n kapott egy telefonh�v�st �s most m�g rosszabb lett.
- De mit mondott?
- Nem kellett semmit sem mondania. L�tszik rajta minden. De� Viszont azt elmondta, hogy �gy �rzi, mintha lenne k�ztetek egy nagy szakad�k. Azt�n megk�rdeztem, hogy szeret-e, de erre csak annyit mondott, hogy erre most nem tud gondolni. Teljesen maga alatt van.
- K�sz�n�m, hogy sz�lt�l. Nagyon h�l�s vagyok ez�rt. Hamarosan tal�lkozunk.
- Haza akarsz j�nni?
- Szerinted ezek ut�n mi m�st tehetn�k?
- J�, igen, igazad van. Ez lesz a legjobb. Te vagy az egyetlen, aki seg�thet rajta. De lehet�lehet, hogy m�g te sem.