„A vesztes�g vitathatatlanul hozz�tartozik az �lethez. Ilyenkor felt�tlen�l megtanuljuk, hogy nincs hatalmunk bizonyos dolgok felett, melyekr�l pedig azt hitt�k, hogy uraljuk �ket. Csakhogy ezzel nem fejez�dik be a dolog. Minden v�g ut�n �j kezdet k�vetkezik.”



Emma telefonj�nak kijelz�je villogni kezdett, de ezt a l�ny csak akkor vette �szre, mikor meghallotta a rezg�st is. Telefonj�t mostan�ban mindig len�m�totta, mert nem volt kedve semmilyen �r�lt cseng�hangot hallgatni.
A l�ny levette a tekintet�t az ajt�r�l �s a telefon ut�n ny�lt. Arc�ra el�sz�r csod�lkoz�s, majd m�rhetetlen d�h �lt ki. A kijelz�n a „Solar” fel�rat d�szelgett. Emma az �kl�be z�rta a telefont �s hagyta, hogy a tov�bb rezegjen. Mikor v�get �rt, kinyitotta az ujjait �s a telefont b�multa. N�h�ny m�sodpercig csak a felgyorsult l�gz�s�t lehetett hallani, majd hirtelen teljes erej�b�l a f�rd�szoba ajtaj�nak v�gta a telefont. Kit�rt bel�le a zokog�s. V�gre… M�r r�g nem s�rt, apr� megk�nnyebb�l�sk�nt �lte meg. De sajnos ez nem seg�tett.
Emma fel�llt, felvette a sz�tesett telefont a f�ldr�l, majd bel�pett a f�rd�be. Els� pillant�sa r�gt�n a t�kr�s szekr�nyre esett. Gondolkod�s n�lk�l, szinte egyetlen mozdulattal vette ki bel�le az oll�t. Tom a mai napig sem tudja, hogy Emma ezzel vagdosta mag�t, �gy az oll� tov�bbra is maradt a f�rd�ben.
A l�ny nem tett semmit. Csak �llt a f�rd�szoba k�zep�n, az oll�t a mellkas�nak szor�totta mind a k�t kez�vel, �s zokogott.
J� n�h�ny percbe beletelt, mire lassan kezdett megnyugodni. Nem volt v�letlen ez a nyugalom. V�gre megtudta, hogy mit kell csin�lnia, hogy mi lesz mindenki sz�m�ra a legjobb.
- Nincs m�r megold�s… - suttogta mag�nak, majd visszatette az oll�t a szekr�nybe, megmosta az arc�t �s kil�pett a f�rd�b�l.
Emma m�ly leveg�t vett �s f�jdalmas k�ppel n�zett v�gig a szob�n. Nem gondolkodhatott tov�bb. Min�l hamarabb lesz t�l rajta, ann�l jobb. Gyorsan a szekr�nyhez l�pett, �sszepakolta a legfontosabb dolgait �s a b�r�nd�t az �gy al� rejtette. Ezut�n pap�rt �s tollat vett el�, �s elkezdett levelet �rni Tomnak. Mikor v�gzett, bor�t�kba tette �s a b�r�ndj�be rejtette. Majd a megfelel� pillanatban el�veszi.
Emma s�hajtva �lt le az �gyra. Nem akarta elhinni, hogy ezt teszi, de tudta, hogy nincs m�s megold�s. Nem maradhat itt. Nem teheti t�kre a t�bbiek �let�t, k�l�n�s tekintettel Tomra, aki a legfontosabb ember sz�m�ra. Itt csak k�nozza a t�bbieket �s saj�t mag�t is. Ez nem mehet �gy tov�bb. Min�l t�volabb akar lenni, min�l t�volabb a t�bbiekt�l.
M�g Emma pr�b�lta meggy�zni saj�t mag�t addig Tom bej�tt a szob�ba.
- Szia! Mit csin�lsz?
- Semmit… - er�ltetett egy mosolyt az arc�ra Emma.
- Rossz kedved van? – k�rdezte Tom.
- Nem J�l vagyok – hazudta Emma.
- Sz�val tetszett a sz�linapi bulid is?
- Igen. De ezt m�r tegnap el�tt, a bulin is elmondtam.
- Kicsit csendes volt �s csak a k�zeli bar�tok voltak…
- De ez pont �gy volt j�.
- 20 �ves vagy… El sem hiszem. Eml�kszem mikor kicsit voltunk. Nem is gondoltam, hogy ennyire j� n� esz bel�led – mosolygott Tom.
Emma akaratlanul is elnevette mag�t, b�r kiss� b�ntudata t�madt emiatt.
- Mi t�rt�nt a telefonoddal? – k�rdezte Tom mikor pillant�sa az �jjeli szekr�nyre t�vedt.
- V�letlen�l leejtettem. Vennem kell egy �jat, sz�val �j sz�mom lesz – jegyezte meg Emma.
- Nem baj. �gyis megadod majd, igaz? – viccel�d�tt Tom.
- Persze, persze… - hazudta Emma, majd meg�lelte Tomot. – Annyira szeretlek.
- �n is szeretlek – �lelt vissza kiss� meglepetten a raszt�s.


Emm�nak nem csak Tom fel� voltak ilyen megnyilv�nul�sai. Vacsora ut�n minden egyes embert �l�lelt. Valeri�t, a K�lyk�t, Mari�t, Gustavot, Georgot, Graciel�t �s Billt.
- Annyira szeretlek – mondta ma m�r m�sodszor Emma, csak most �ppen Billt �lelte. – Te vagy a legjobb bar�tom. Ezt soha ne felejtsd el.
- Mi van veled? �rzelemkit�r�s? – k�rdezte mosolyogva Bill.
- Lehet… - hagyta r� Emma, majd megfogta Tom kez�t �s felmentek a k�z�s szob�jukba.
- Mi van ma veled? Olyan furcsa vagy – jegyezte meg Tom, mikor fel�rtek.
- Csak fontosak vagytok nekem. Ennyi az eg�sz.
- Oh… �lmos vagy? Lefek�dj�nk?
- Nem – r�zta a fej�t Emma.
- Akkor mi�rt akart�l felj�nni? Maradhattunk volna a t�bbiekkel. Vagy szeretn�l valamit mondani? - k�rdezte �rtetlen�l Tom.
- Nem – v�laszolt Emma, majd odal�pett Tomhoz, �tkarolta �s megcs�kolta.
- Te most… �h… - Tom bizonytalanul mutatott az �gy fel�. Emma elmosolyodott �s �jra megcs�kolta.
- Szeretlek Tom Kaulitz. �r�kre szeretni foglak. Te vagy a legfontosabb ember az �letemben. Mindig is az leszel.
- �n is szeretlek, de te ezt nagyon j�l tudod.
Emma m�r nem v�laszolt. �jabb cs�k k�vetkezett, majd a p�ros lassan az �gy fel� s�t�lt. Tom �vatosan t�rdelt Emma fel�, majd levette mag�r�l a p�l�j�t. Azt a sarokba dobta, �s visszahajolt Emm�hoz, hogy �jra megcs�kolja.
Emma most mindent vele akart adni. Minden szeretet�t, minden erej�t, hiszen tudta, hogy ez lesz az utols�. B�r most pr�b�lt nem erre gondolni.
Tom n�h�ny perc ut�n �jra elhajolt a l�nyt�l �s most az � fels�j�t vette le r�la. Emma nem sok szabadid�t hagyott neki, mert ut�na r�gt�n vissza is h�zta. Cs�k k�zben vette le Tomr�l a sapk�j�t �s m�r a farmerj�t gombolta. Mikor sz�tv�ltak, Emma kiss� feljebb cs�szott az �gyon, �gy Tom – miut�n levette a nadr�gj�t – lefek�dt mell�.
- Annyira hi�nyozt�l – suttogta Tom �s megsimogatta a l�ny arc�t. Emma sz�ve elszorult, ez�rt ink�bb gyorsan megcs�kolta Tomot. Nem akart erre v�laszolni, hiszen tudta, hogy ezut�n m�g jobban fog neki hi�nyozni. Emma levette a farmerj�t, majd Tom fel� t�rdelt. Kez�ket �sszekulcsolt�k �s �gy folytatt�k tov�bb, azonban most hamar sz�tv�ltak. Tom megfogta Emm�t, hogy ne essen h�tra, azt�n fel�lt �s cs�k k�zben levette a l�nyr�l a melltart�j�t. Egy pillanat alatt dobta le, nem is t�r�d�tt vele. A p�ros egyre m�lyebbeket s�hajtott �s m�r nem b�rt�k sok�ig. Emma n�h�ny perc m�lva el is v�lt Tomt�l, �s a fi� arc�t puszilgatva a f�l�be s�gta:
- Ugye van n�lad �vszer?
Tom f�jdalmas arccal tolta el mag�t�l a l�nyt.
- Nem hiszem. B�r… Lehet, hogy van egy a t�rc�mban.
A raszt�s lehajolt a nadr�gj��rt �s kivette bel�le a t�rc�j�t.
- Nah?
- Van egy…
- Remek – mosolyodott el Emma.
- Kicsit r�gi – fintorgott Tom.
- N�zd meg a d�tumot – mondta Emma t�relmetlen�l.
- 04. 20… Vagy az 01.20? Nem l�tom…
- Jaj, add m�r ide… Ezt nem hiszem el….
Emma t�relmetlen�l vette el Tomt�l, majd megn�zte.
- Az 04.20. – �llap�totta meg.
- Biztos?
- Szerinted vak vagyok?
- H�t, eml�kszem, hogy kiskorunkban egy ideig szem�veget kellett viselned. – nevetett Tom.
Emma elmosolyodott, majd belebokszolt egyet Tom v�ll�ba. A raszt�s s�hajtott egyet, majd elvette Emm�t�l az �vszert �s �jra megn�zte.
- H�t, t�nyleg jobban hasonl�t 04.20-ra, mint 01.20-ra…
Emma azonban m�r nem foglalkozott vele. Mag�hoz h�zta a raszt�st, �s megcs�kolta. Tom k�zben kibontotta az �vszert Emma h�ta m�g�tt.
Csak mind�ssze n�h�ny m�sodpercre v�ltak el egym�st�l, ut�na mindketten fels�hajtottak. Tom megfogta Emm�t �s az �gyra d�nt�tte, � pedig v�gre fel�lre ker�lt.
Emma �s Tom egyszerre mozogtak �s szinte a leveg�t is egyszerre vett�k. Tom nem is sejtette, hogy n�h�ny centivel alattuk Emma b�r�ndje lapul, Emm�nak pedig m�g �lm�ba sem jutott volna esz�be, hogy nem sokkal mellett�k egy rep�l�jegy lapul a fi�kban, melyet Tom reggel akar �tadni neki.
�gy most mindketten gondtalanul szerethett�k egym�st, nem gondolva a j�v�re. M�g ha csak n�h�ny �r�ig is.


Emma halkan szipogott mik�zben az alv� Tomot figyelte. Tudta, hogy nem h�zhatja sok�ig az id�t, de egyszer�en k�ptelen volt elszakadni a fi�t�l. �lete szerelme… �lete egyetlen, els� �s egyben utols� szerelme.
A l�ny megr�zta a fej�t �s let�r�lte a k�nnyeit. Lassan, hangtalanul �llt fel az �gyr�l. M�r ruh�ban volt, ez�rt csak lehajolt �s �vatosan kih�zta a b�r�nd�t az �gy al�l. A levelet az �jjeliszekr�nyre tette, majd Tom fel� hajolt �s apr� puszit nyomott az arc�ra.
- Szeretlek… Soha nem felejtelek el… - suttogta, majd �jra let�r�lte k�nnyeit �s hangtalanul l�pett ki a szob�b�l.

A taxi kiss� messzebb �llt a h�zt�l. Emma els�t�lt od�ig, b�r nagyon lassan, hiszen k�zben v�gig zokogott.
- Hov� vihetem, kisasszony? – k�rdezte a sof�r mikor m�r bent �lt az aut�ban.
- A rep�l�t�rre – v�laszolt a l�ny. �r�lt a s�t�tnek, mert �gy a taxis nem vette �szre, hogy az �ton is v�gig s�rt.


Nem sokkal k�s�bb Emma m�r a rept�ren volt. El�vette a k�rty�j�t, melyen a nagyapj�t�l kapott �sszes �r�ks�ge volt, �s be�llt a sorba. Nagyon meglep�d�tt, hogy m�g ilyen k�s�n is ilyen sokan v�rnak el�tte. �gy d�nt�tt, hogy ink�bb f�lrevonul egy telefonf�lk�hez �s majd csak ut�na j�n vissza. A kab�tja zseb�b�l kih�zott egy kis cetlit �s t�rcs�zott.
- Hallo?
- Szia, James! Emma vagyok. Hamarosan megveszem a jegyet.
- Rendben. Akkor m�r nemsok�ra tal�lkozunk. Majd kimegyek el�d.
- K�sz�n�m.
- Semmis�g.
- De t�nyleg. Nagyon h�l�s vagyok neked. Most pedig megyek �s megveszem a jegyet. Szia!
- Szia, Em. Vigy�zz magadra.
Emma mag�hoz vette b�r�ndj�t �s ism�t be�llt a sorba. Megk�nnyebb�l�s�re az m�r nem volt olyan hossz�, mint az el�bb. N�h�ny perc v�rakoz�s ut�n egy kedves arc� h�lgy fogadta.
- J� est�t! Miben seg�thetek?
- Egy jegyet k�rek P�rizsba – v�laszolt Emma, majd �tadta a bankk�rty�t.