20.rész
Bill és Vercsi kéz a kézben belépett az ajtón.
-Jézus! Mi történt itt? - kérdezte Bill
Mi meg ott feküdtünk a lépcső aljában egymást átölelve, és csak Tom extra méretű polója takart minket.
-Vercsi! Ne bámuld a bratyóm! - mondta Bill mosolyogva
-Én nem... - mondta Vercsi pirultan
Bill és Vercsi egyszerre takarták el egymás szemét, majd kitört belőlük a röhögés. Mi meg zavarunkban azt sem tudtuk, mit csináljunk...
-Na de gyerekek! Azért igazán felmehettetek volna a szobátokba. - mondta Bill
-Na ez az! Milyen példát mutattok a kicsiknek? - kérdezte Vercsi vigyorogva
-Ezzel most kire célzol? - kérdezte Bill
-Hát rád! Ki másra? - mondta Vercsi
-Na megállj! - mondta Bill majd elkezdte kergetni Vercsit
Mi nem foglalkoztunk velük. Gyors összeszedtünk magunkat és elmentünk fürödni.Fürdés közben megszólalt a telóm.
-Igen?
-Szia kicsim! Anyu vagyok!
-Cijja anyu? Hogy vagytok? Otthon minden ok?
-Persze. Csak nem győzöm fogadni a rengeteg rajongói levelet és ajándékot. Amúgy minden ok.És veled mivan?
-Fúú anyu! Ne tudd meg milyen jó sorom van itt.Minden itt van, amire szükségem van: zene, rajongók és persze a szerelem.
-Óóó! És ki a szerencsés?
-Háttt...Tom Kaulitz! A Th gitárosa.
-Nane! Nem mondod komolyan? Fúú ha ezt a hugod megtudja...
-Hát igen! Nagyon szeretjük egymást!
-Kicsim! Szeretnék vmi fontosat mondani neked!
-Anyu, megilyesztesz! Mi történt?
-Nyugi, semmi komoly. Tudod beszélgettem apáddal, és arra jutottunk, hogy nagyon örülnénk, hogy ha Németországban fejeznéd be a sulit!
-Hogy mi? Még 2 évet húzzak itt le?
-Igen! Amúgy van még egy bibi amiért nem jöhetnél haza.
-Igen? És mi az?
-Nos az történt, hogy a sulitok egyik része leégett, és lebontják az egész iskolát.
-Mi??? Wow! Nem semmi
-Nah, mit mondasz?
-Ok, itt maradok! Leérettségizem itt, de utána úgyis hazamegyek! Ilyen könnyen nem szabadultok meg tőlem!
-Ok, ennek örülök! A pénz miatt pedig ne aggódj! Nyitok neked egy bankszámlát és minden hónapban teszek rá egy nagyobb összeget.
-Köszi anyu, de erre semmi szükség! Van pénzem. azért kösz.Amúgy a többiek hogy vannak?
-Fúú mindenki drukkol neked, és nagyon hiányzol nekik. És persze nekünk is.
-Óóóó...
-Miaz? Csak nem pityereg az én kőkemény kislányom?
-Áhh...dehogy! Na nekem mennem kell.
-Ok, én is megyek! Légy jó, és kérlek, nagyon vigyázz magadra. Egy sztárnak nem csak rajongói, de ellenségei is vannak.
-Tudom anyu! Tisztában vagyok vele.
-Ok, örülök! Cijja kicsim! Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek anyu! És puszilom a többieket! Cijja
-Nagyon kedves anyukád van Niky! - mondta Tom
-Tudom! - mondtam és elkezdtem sírni
-Naaa! Mibaj? - kérdezte Tom majd átölelt.
-Anyu azt mondta, hogy ide kell járnom suliba. Azt szeretnék, ha itt fejezném be a sulit.
-De hisz ez nagyszerű! Nem örülsz tán neki?
-De...csak...
-Csak hiányoznak a többiek igaz? - kérdezte Tom
-Igen! De nekem itt vagy te, és ez betölti az űrt, ami a szívemben van.
-Na ennek örülök! - mondta Tom
-Hééé ti odabent! Éltek még? Ugyanis szeretnék lefürödni! - mondta Bill
-Egy pill. - mondta Tom
Tom kinyitotta az ajtót, de én rosszkor kapcsoltam, és mikor Bill belépett, én épp szálltam ki a kádból. Elég durva szitu volt.
-Hééé! Veszed le a szemed a b.nőmről?! - kérdezte Tom mosolyogva
-Bocs tesa! Nem tehetek róla:P. - mondta Bill
-Mit csináljunk este? - kérdeztem (de már volt rajtam törcsi)
-Mi lenne, ha átugranánk Lipcsébe? Állítólag van most ott vmi nagy buli. Vidámpark, dizsi meg minden ami kell.
-Wow! Ez naggyon tuti ötlet! - vágtam rá.
-Ok, akkor ezt megbeszéltük! Este irány Lipcse!
|