29.r�sz
Meg reggeliztem, �s letelepedtem a kanap�ra �s TV-t n�ztem. Nem igaz�n eml�keztem a tegnap est�re. Eg�sz nap csak �ltem a TV el�tt. Este m�r nagyon hi�nyoltam Tomot. Este �tj�tt Bill.
- Szia! Tom? – k�rdeztem r�gt�n.
- �hm… Tom? � most otthon van… - mondta, de l�tszott rajta, hogy nincs rendben valami.
- �s mi�rt nem j�tt ide? – �n
- Mert… mert… - makogott Bill
- igen? M�g valami? – t�relmetlenkedtem.
- Tomot tegnap megvert�k. – mondta lehajtott fejjel Bill
- Mi? De… De, mi�rt? – kerekedett ki a szemem.
- Nem tudom… Nem kelt fel m�g. Csak �lm�ban motyogott minden f�l�t. – Bill halkan.
- Vigy�l hozz�! – parancsoltam r�.
Nem nagyon ellenkezett, nem is tudott volna. Eg�sz �ton faggattam Billt �s King�t, hogy mi�rt nem mondt�k el.
- ok�… �s miket mondott? – k�rdeztem Billt.
- H�t, valami olyasmit, hogy � az eny�m, meg hogy szeretlek No�mi. Csak ennyit tudtam kisz�rni bel�le.
Mikor meg�rkezt�nk a sz�lloda el�, szinte rohantam fel a szob�ba. 483-as szoba. Felt�pem az ajt�t, �s megkeresem Tom szob�j�t. Mikor benyitok hozz�, majdnem el�julok. Tiszta k�k, lila folt az eg�sz teste. Let�rdelek mell�, �s zokogni kezdek.
- Mi�rt? Tom!!! Mi�rt?? – zokogok. – H�vt�l m�r orvost? – fordultam Billhez, aki az ajt�ban �llt.
- Igen. Azt mondta, pihennie kell. Ha nem kell fel, beviszik. – mondta halkan.
Bill kiment, �n meg ott maradtam vele. Megfogtam a kez�t, �s csak n�ztem. Egyszer megszor�totta a kezem.
- Tom?? – k�rdeztem halkan.
- No�mi… - ny�sz�rg�tt gyeng�n.
- Css! Itt vagyok! Pihenj csak! – mondtam
- Nem… szeretlek! – Tom
- �n is! – mondtam, �s megtelt k�nnyel a szemem.
- mi�rt?? – k�rdeztem
- azok… azok a…. – csak ennyit mondott
- Nyugi! Itt vagyok, nincs semmi baj! – mondtam �s megpusziltam.
- maradj velem! Maradj itt! – Tom
- Itt vagyok! Nem hagylak egyed�l! – mondtam.
� arr�bb cs�szott, jelezve, hogy fek�djek be mell�. �n odafek�dtem, �s �t�leltem Tomot. � szinte r�gt�n elaludt. �n m�g egy kis ideig gondolkoztam, azt�n �n is elaludtam.
Sutyorg�sra keltem fel.
- n�zd, milyen aranyosak egy�tt!
- Igen, azok.
Kinyitom a szemem, �s megpillantom King�t, Jenyt �s Bettit.
- Sziasztok! - �n k�m�san
- Szia! Nem akartunk felkelteni. - Jeny
- Semmi baj! - kelek ki az �gyb�l. Tom m�g mindig alszik.
- No�mi, mondani akarok valamit. - mondja Betti komolyan.
- Mit? - k�rdeztem.
Kiment�nk a nappaliba. Le�ltem egy fotelbe, �s v�rtam.
- Nos, hol is kezdjem... - mondta Betti
- Lehet�leg az elej�n. - modtam
- Ne sz�lj k�zbe! - Betti. - Na, sz�val, �s tudom ki... ki tette...ezt Tommal – ny�gte ki.
- Mi? - d�bbentem meg.
- L�ttam az eg�szet. Ott voltam. �ppen innival��rt ment�nk, mikor megl�ttuk Tomot. El�g r�szeg volt ahoz, hogy neki menjen egy csapat izomagynak. Nem igaz�n �rtetten mit besz�ltek, mert nagy volt a hangzavar, de azok a hapsik fel�d mutogattak. - Betti.
�n csak �ltem. Miattam? Tomot miattam vert�k �ssze?? Ez nem lehet...
- K�szi, hogy elmondtad! - �lltam fel.
- Nincs mit! - mondta.
Felmentem Tomhoz, �s csak meredten n�ztem el�re. Odal�ptem hozz�, �s adtam neki az arc�ra egy puszit.
- Szeretlek! - suttogtam, �s adtam m�g egyet neki.
- �n is! - mondta �lm�ban. Ezen elmosolyodtam.