1.rész

Az emberek tévhitben éltek időtlen idők óta.Az állítás,miszerint vámpírok nem léteznek a mai világban hamis volt.Ott éltek köztük,még ha számukra nyomtalanul is.Elveszve a tömegben,az éjszakában.Könyörtelenül felfalva egymást és ártatlanokat,ha úgy tartotta kedvük.Ám nem mind volt ilyen...én nem.Mégha csak félig voltam is vámpír,nem voltam könyörtelen és hála a fél ember létnek nappal is kijárhattam.Anyám kiskoromban próbált teljesen beleolvasztani a gyermekkörnyezetbe,remélve,hogy nem örököltem apám tulajdonságait és a vér iránti vágyát.Ám rövid időn belül be kellett látnia,hogy ez reménytelen.A szemfogak mutogatása adott helyzetben sem mondható elfogadhatónak vagy átlagosnak...
Otthon nevelt,mindenre megtanított amit egy koronbelinek tudnia kell,sőt még többet is.Aztán elvitte a kor...a tanulmányaim átlagos középikolában folytattam,mert hajtott a kiváncsiság és egy életen át tartó bújkálás hosszúnak tűnt...főleg az én létemmel.Nem volt gond egésszen addig,mígnem egy nap az egyik osztálytársam rá nem jött a titokra,de nagy megdöbbenésemre nem félelemmel vagy gyűlölettel érdeklődött a téma iránt...sokkal inkább kíváncsiság vezérelte és gondolom az a kellemes borzongás,mintha egy igazi horrorból léptem volna elő.Azóta már eltelt 2 év.A legjobb barátnőm lett.Rajta kívül nem tudta senki a titkot,és nem és készültem továbbadni...
-Hogy bírod?-kérdezte Rebeka
-Most erre mit mondjak?Mások vérét nem fogom szívni...
-Az nem megoldás pedig,hogy a saját véred...
-Mondtam,nem kell másé...ezt se tenném,ha nem változott volna meg valami...
-Mégis mi?Mi lehet ok erre?
-Nem tudom.De igazából nem is érdekel...van egy olyan érzésem jobb,ha nem tudom...és nem mellékesen nagyon jól tudtad mivel jár ez...
-Meddig akarod ezt így folytatni?-sóhajtott
-Amíg el nem múlik ez az egész...-sétáltunk tovább,majd belémjött valaki
-Ne haragudj!-nézett rám egy ártatlan szempár
Kirázott a hideg,mintha megfagytam volna.
-Semmi gond...-mentem volna tovább
-Ismerjük mi egymást?-jött utánnunk
-Nem hinném.Legalábbis neked jobb így...hidd el...-fordultunk be az egyik utcán
A borzongató érzés csak nem múlt el...
-Ennél a srácnál nem stimmel valami...-néztem hátra,hogy megbizonyosodhassam tényleg elment
-Mi?Az,hogy bejöttél neki?-kérdezte nevetve
-Nem vicces...
-Vámpír?
-Kétlem...azt éreztem volna...valami más...
-Ööö talán csak nem fürdött?-röhögött megint
-Te olyan hülye vagy...-nem bírtam én sem megállni a nevetést
-Mutasd a kezed-emelte fel a karom és feljebb húzta a csúklomnál-Már nem kéne látszania...
-Tudom.Aggaszt is.Valami nagyon nincs rendben...
-Máskor is volt már ilyen?
-Egyszer...
-És mi történt?
-Anyám meghalt...
-Van más rokonod?
-Nincs...
-Akkor ez gáz.
-Szerintem alapból az...
-Hát igen...mit csinálsz Halloween-kor?
-Beöltözöm és kísértem a szomszédokat.
-Minek akarsz beöltözni?
-Draculának-röhögtem el magam
-Hogy te milyen hülye vagy...Penge találobb lenne.
-Barom-röhögtem-Aggaszt az a srác...
-Szerinted mi volt?
-Nem tudom...sok a lehetőség:arkangyal,megszállt...vagy nem is tudom mi a fene van még ebben a világban...
-Nem akarod kideríteni?
-Most utánna kéne mennem?
-Szerintem igen.Láthatóan érdeklődött irántad szóval a közelébe tudnál férkőzni...
-Próbáljuk meg...
Visszaindultunk,azonban már nem találtuk ott.Nem volt meglepő,így visszaindultunk hozzám...
-Átjösz?
-Még mindig kiráz a hideg a házadtól...
-Mégis miért?!Csakmert az erdő közepében van?...
-Tudod,nekünk egyszerű halandóknak elég kisérteties látványt nyújt...
-Mellettem már mi lehet kisérteties?
-Nah jó,ebben van valami...-mosolyodott el
-Akkor jösz?
-Elötte felhívom anyám...
-Tedd azt...-mondtam,majd tovább indultam míg ő mögöttem sétálva telefonált
-Nállad alszom-zárkózott fel 
-Jó...
-Komolyan gondoltam.
-Tudom.
-Biztos maradhatok?
-Max.lekötözve alszom...-röhögtem
-Biztató...
-Vicceltem.Bár azért nem árt...-húztam tovább az agyát
-Megoldjuk...
Még elbeszélgettük az időt,mígnem hazaértünk.Egy régi kastély volt,még anyámék régi birtoka...
-Ijesztő egy hely...
-Én már megszoktam.Ne haragudj...
-Semmi gond.Legalább elférünk-vigyorgott
-Ettél már?
-Még nem.
-Akkor csinálok neked kaját.
-Kösz,de te nem eszel?
-Erre inkább nem válaszólnék...
-Nem is eszel rendes ételt?
-Hülye kérdés...dehogynem.Egyszerűen már ettem a suliban.
-Azt hittem,hogy...
-Azt kihagyom.Nem leszek függő...hamár nagyon nem bírom akkor éjjel...és reggelre elmúlnak a hegek.Vagyis álltalában-néztem a csuklómra
A kandalló mellé ültünk le filmet nézni a laptopomon.Kopogtak.
-Vendéget vársz?
-Én ugyan nem...-néztem rá
Az ajtóhoz mentem,mire a pizzafutár a kezembe nyomta a dobozt.
-Én nem rendeltem pizzát.
-Pedig innen jött a rendelés...
Kifizettem,majd Rebushoz mentem.
-Te rendeltél pizzát?
-Igen én,baj?
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Mint egy rossz horror...-vette el a dobozt
-Hidd el van úgy,hogy rosszabb azoknál...
-Most ettől megnyugodtam.
-Hát elhiszem.
Egész nap baromkodtunk,majd mikor alvásra került a sor én sikeresen meggyőzdtem arról,hogy nem csinálhatok semmi rosszat...