4.rész
4. rész
Szép lassan megfordultam, majd integettem egyet.
- Hali. - mondtam szép nyugisan.
- Hy. Csáó. Hello. Csá.- jöttek sorba a köszönések.
- Mit is mondtál, melyik a Bill és melyik a Tom? - fordultam vissza Andreashoz, aki nagyon mosolygott. - Add vissza az elemet. - ehh, erre lefagyott a mosoly az arcáról.
- Honnan tudtad? - kérdezte meglepetten.
- Legyen az én titkom. - mosolyogtam. Majd visszanéztem a fiúkra, akik még mindig engem bámultak. - Van rajtam valami?
- Hát, igen, van.. nagy kár. - mondta Tom kajánul. Erre kapott egy fura pillantást.
- Előbb fog megjelenni a Télapó, minthogy engem láss meztelenül, bunko. - válaszoltam Tomnak, akinek a vigyor lehervadt az arcáról. - Andreas, odaadod végre az elemet vagy téged tömjelek bele? - kérdeztem egy kicsit idegesen. Tanulva abból, hogy leoltottam Tomot, inkább visszaadta. Aztán végre sikerült megcsinálnom, feljebb nyomtam már fokkal, majd indultam is ki.
- Hali. - mondtam ugyanolyan nyugisan és kimentem.
- Nem semmi csaj. - mondta Tom. - Az ágyban is ilyen, cimbi?
- Tom, az unokatesóm, honnan tudjam? - kérdezte Andy. - De am is, ha egy újjal is hozzáérsz, megverlek. Értve?
- Jaj, nyugi, tudod, hogy csak hülyéskedik. - mentette a helyzetet Bill. Nem akart balhét, okos. :)
- Am téll az unokatesód? Nem is nagyon hasonlítotok egymásra. Bár még egy olyan mint te, hát jobban jártunk, hogy nem hasonlít rád. - mondta röhögve Gusti.
- Am igen, téll az, és az előbbi nem csak Tomnak szólt. 2 hónapig lesz itt, úgyhogy semmi nyafogás.
- És am honnan jött? - kérdezte Tom.
- Sydney-ből. - felelte unottan Andy, majd mikor látta, hogy Tom egy kicsit elgondolkozik, rászólt. - Tom, megmondtam, hogy nem.
- És ha ő is belemegy? Most nézd meg, nehogy már azt mond, hogy te nem másznál rá. Azok a formák, a fekete haj és a kék szem. Áh. - mosolygott kajánul Tom.
- Belezúgtál? - kérdezte röhögve Bill.
- Én? Ugyan, hisz ismersz. Soha nem leszek szerelmes. Na de Andreas, ha ő is szeretné, akkor sem döntehetem meg?
- Tom, mondtam már, hogy nem. Ő az unokatesóm, vele kivételesen nem csinálhatsz semmit. - mondta nyugodtan Andy. Itt Tom fogta a helyzetet és letett a tervéről.
- Oké. - mondta megsemmisülten.
Pár perc múlva:
- Nem megyünk ki fürdeni? - kérdezte Tom.
- Nem, Tom, megmondtam. Hagyd békén Lilyt. - Andreas.
- Lilynek hívják? Szép név. - Tom.
- Ajh, mikor nősz már fel? Nem du*ghatsz meg minden csajt, akit akarsz. - mondta Bill testvérének.
- Pedig milyen jó lenne. - mondta álmodozva Tom.
- Najó, feladom. Menjünk ki fürdeni, itt túl meleg van.
Majd valóban kijöttek hozzám. Én meg addig napozgattam, bár franc tudja minek, mikor am is tök barna voltam. :)
Majd ők is sorban beugrottak a vízbe, lefröcskölve engem. Pár perc és tizenegy-néhány kérleléssel később én is bementem a fiúkhoz.
Kb. 1 óra múlva fáradtan szálltam ki a vízből, majd elindultam befele.
- Hova mész? - kérdezte Tom.
- Inni.
- Megyek én is.
- Gyere. - mondtam unottan. - Fiúk, ti is jöttök?
- Persze. - mondták egyszerre.
Bementünk, a fiúk kidöglöttek már a kanapén, úgyhogy nekem maradt a becses feladat. Azaz hozhattam nekik piát. Ehh, nem számít, hogy még talán a házban is képes lennék eltévedni. Na mind1.
Miközben kerestem a konyhát, a fiúk is elbeszélgettek.
- Nem is olyan rossz fej. - Bill. - Am hogy-hogy nem ugrik a nyakunkba, és kezd el sikítozni? - kérdezte. Ehh, egó..
- Bill, az istenért, Andreas egy órával ezelőtt mondta el, hogy eddig Sydneyben lakott. Pont 2 éve költözött ki. Szal nem ismerhet minket, ha csak nincs vmi német bnője. - mondta Tom egy kissé idegesen.
- Nyugi, fel ne húzd már magad a kérdésemen. - mondta Bill és még a kezét is felemelte.
- Am, téll, hogy került ő Ausztráliába? - kérdezte Georg.
- Jah, hát azt én sem tudom pontosan.
Ekkor értem oda a nappali bejáratához, de nem szóltam semmit, inkább hallgatóztam egy kicsit. Jó, oké, rossz szokás, dehát kíváncsi az ember.
- Am téll csak 2 hónapot marad? - kérdezte Tom. - Mert, akko' azt még valahogy kibírom. De ugye nem fog mindennap bikiniben mászkálni? Mert az kínzás lenne. - itt kicsit megijedtem, hogy baj van az alakommal, de Tom folytatta. - Bár édes kínzás. Eltudnám viselni. - nah, megnyugodtam. Vagyis.. hogy érti Tom, hogy édes? - Am, most Andreas, te teljesen komolyan gondoltad azt, hogy ez a csaj itt lesz 2 hónapig, és nem fogom tudni megkefélni? - nah, itt kezdtem kicsit ideges lenni.
- Igen Tom, teljesen komolyan gondoltam. És nem azt mondom, hogy nem tudnád, de ne akarj neki fájdalmat okozni.
- Mert? Megd*ugom, aztán visszamegy Sydney-be, anyuci szoknyája mögé, kicsi Picilány. - itt telt be a pohár.
- A szüleim meghaltak még 10 évvel ezelőtt, egy repülőbalesetben, csakhogy tudd. - mondtam teljesen hidegen, majd felmentem a szobámba.
folyt.köv.
|