5.r�sz

A szemeimben egyre csak gy�ltek a k�nnyek, mik�zben felfel� mentem a l�pcs�n. Ek�zben a hangulat lent is el�g fagyos volt.
- �n.. nem tudtam. - ny�gte ki Tom.
- Ajh, Tom, �gy kellett volna kezdenie, hogy "Hello, Lily vagyok, a sz�leim meghaltak 10 �vvel ezel�tt." ? - k�rdezte Andreas. Nem volt m�rges Tomra.
- J�, igazad van. - Tom - azt hiszem.. ut�na megyek �s bocs�natot k�rek.

�n f�nnt be�lltam a zuhany al� �s mik�zben a forr� v�zcseppek folytak r�m, elkezdtem gondolkodni. Ahhoz k�pest, hogy m�r 10 �ve a t�rt�nteknek, m�g mindig ugyan�gy f�j. 6 �vesen m�g nem igaz�n fogtam fel, hogy mi t�rt�nik, de elfogadtam. Most pedig, 10 �vvel k�s�bb, felfogom, de nem szeretn�m elfogadni.
Mikor m�r vagy negyed �r�ja csak �lltam a zuhany alatt, �gy d�nt�ttem, ink�bb kimegyek. Magamra csavartam egy t�r�lk�z�t �s visszamentem a szob�mba. El�gg� meglep�dtem, ugyanis amikor bel�ptem, valaki m�r �lt az �gyamon. Tom.
- Igen? - k�rdeztem t�le. Mivel eddig az ablakon b�mult kifele, ez�rt nem igen vett �szre �s amikor hozz�sz�ltam rendesen megijedt, de r�gt�n felpattant az �gyr�l �s elindult fel�m. �n erre h�tr�ltam egy l�p�st, �gyhogy vette, hogy tal�n nem k�ne k�zel�tenie fel�m.
- Csak bocs�natot szerettem volna k�rni.
- Az j�, megvolt, mehetn�l is. - mondtam neki ridegen, majd kinyitottam az ajt�t el�tte. - P�. - tettem hozz� nyomat�kosan. Erre � elindult az ajt� fel�, becsukta, majd fel�m fordult.
- Mi lenne ha besz�ln�nk?
- Nem szeretn�k r�la besz�lni �s f�k�pp nem veled.
- De.. tal�n tudn�k seg�teni. - mondta halkan Tom, mik�zben k�zelebb l�pett.
- Azt nem hiszem. Ha 10 �vig elb�rtam viselni, hogy senkivel nem besz�lek r�la, ez a p�r perc igaz�n nem lesz neh�z. - majd elindultam a szekr�ny fele. - M�r egyszer megk�rtelek, s�t el is k�sz�ntem. - nem mozdult. - A francba, menj m�r ki! - ord�tottam majd zokog�sban t�rtem ki. Erre persze Tom odaj�tt, meg�lelt, �n meg pr�b�ltam �t ell�kni magamt�l, nem sok sikerrel. P�r m�sodperc m�lva m�r �r�lten kapaszkodtam bel�, mik�zben � a h�tamat simogatta.
5 perc m�lva, mikor m�r kezdtem megnyugodni, Tom kedvesen mondta, hogy �lt�zzek fel, majd elengedett �s elindult.
- Ne menj el. - k�rtem �t suttogva �s megfogtam a kez�t. Tom megfordult �s elmosolyodott.
- Fel k�ne �lt�zn�d, meg fogsz f�zni. - mondta.
- J�. - mondtam. - Tal�n..
- Megv�rlak �s ut�na besz�l�nk. - mosolygott r�m, majd a kezembe nyomott egy-k�t ruh�t �s elk�s�rt a f�rd�ig.
P�r perccel k�s�bb, mikor visszamentem, egy kicsit megnyugodtam, hogy Tom m�g mindig itt van. �pp akkor vett el egy k�pet az �jjeliszekr�nyemr�l �s azt kezdte el n�zni.
- Ez az utols� k�p r�lunk. - mondtam rekedtes hangon, mikor Tom mell� �rtem. Erre � csak �tkarolt �n pedig hozz�b�jtam.
- Elmondod mi t�rt�nt? - suttogta, de nem k�vetelez�en, hanem ink�bb bar�ts�gosan, csak �gy. Erre �n ink�bb elfordultam �s pr�b�ltam nem s�rni. Soha senkinek nem mondtam. 10 �v hossz� id�, bel�tom, de olyan neh�z. Tom maga fel� ford�tott, majd let�r�lte a k�nnyeimet. - Nem baj, ha s�rsz, Kisl�ny, meg�rtem. - mondta.
Fel� fordultam, t�bbsz�r is kinyitottam a sz�mat, de nem tudtam besz�lni. Mintha a torkomra fagytak volna a szavak. Mivel Tom l�tta, hogy nem megy, � kezdett besz�lni:
- Tudod, az �n sz�leim elv�ltak. - �rdekl�d�en r�n�ztem. - Tudom, nem ugyanaz, s�t, de nekem is nagyon f�jt. �n is 6 �ves voltam akkor, de ma visszagondolva, nem �rtem, m�rt voltunk annyira kiakadva Billel. Ez volt a legjobb dolog, amit tehettek. �s, am�gy pedig, ha nem v�lnak el a sz�leim, akkor anya nem ismerkedik meg Gordonnal �s �n nem kezdek el git�rozni. �s nem lett volna Devilish, sem Tokio Hotel, sem semmi. A v�l�s n�lk�l nem lettem volna az, aki. �s tudom, ez el�g rossz p�lda, mert az�rt a Te sz�leid nem elv�ltak, - n�zett r�m f�lve, de mikor l�tta, hogy ugyan�gy �t n�zem, akkor folytatta. - de, az�rt, Te sem lett�l volna az, aki most vagy.
- Tal�n igazad van. - v�laszoltam neki, majd le�ltem az �gyra. Tom mell�m �lt, majd �vatosan led�lt az �gyra �n meg a mellkas�ra hajtottam a fejem. - Any��k nagy �zletemberek voltak. - kezdtem bele. - Vagyis ink�bb csak apa, anya a c�g �gyv�dje volt. Engem mindig magukkal vittek, nem akartak idegenekre b�zni. Im�dtam �ket, akkor m�g minden rendben volt. Egy �ri�si h�zban �lt�nk Berlinben. A nagyim is sokszor j�tt el hozz�nk l�togat�ba. Egyszer, Kar�csony el�tt, ap�nak el kellett mennie egy t�rgyal�sra, persze anya n�lk�l nem mehetett, �gyhogy mag�nrep�l�re �ltek 23.-�n �s engem a nagyira b�ztak. � is vel�nk t�lt�tte a Kar�csonyt. Reggel, mikor mentek, akkor meg�g�rt�k, hogy m�snap, mikor felkelek, �k m�r itthon is lesznek, �s majd egy�tt lesz�nk Kar�csonykor. Az�ta minden Kar�csony reggel v�rom, hogy �k �bresszenek �s �jra 6 �ves legyek, �s anya mag�hoz �leljen �s azt mondja: "Kist�nd�rem, csak egy rossz �lom volt, mi mindig itt lesz�nk, megv�d�nk, semmi rossz nem fog t�rt�nni." De soha nem ez t�rt�nik. Akkor, reggel, a nagyim j�tt fel reggel �s azt mondta, hogy any��k k�snek egy kicsit. �r�kat v�rtam, k�zben feld�sz�tettem a kar�csonyf�t is. Egyed�l. Pedig el�tte mindig n�gyen csin�ltuk. A nagyi azt mondta, m�r csak percek k�rd�se �s itt lesznek. � sejtette, hogy valami t�rt�nt. Azt�n cs�ngettek, �n persze rohantam ajt�t nyitni, �r�ltem, hogy v�gre itthon vannak. De amikor kinyitottam az ajt�t, egy sz�momra idegen f�rfi �llt az ajt�ban. Nagyi is kij�tt, majd mikor megl�tta, hogy milyen ruha van a f�rfin, akkor elfeh�redett. �n meg persze semmit nem �rtettem. Kocsiba sz�lltunk �s elment�nk a rend�rs�gre. Ott a nagyit elk�s�rt�k valahova, �n pedig csak �ltem a v�r�ban. 6 �ves fejjel nem �rtettem bel�le semmit, �s senki nem mondott semmit! Negyed �r�val k�s�bb a nagyi kij�tt, k�nnyes szemekkel, majd ut�na az a f�rfi �s mondta, hogy h�v egy taxit, ami haza visz minket. �n meg csak meredtem a mam�ra. Soha nem l�ttam �t s�rni, mindig mosolygott. Nem tudtam mi t�rt�nt �s megk�rdeztem, hogy hol vannak any��k. � erre csak mag�hoz �lelt, felvett az �l�be �s elindultunk kifel� a taxihoz. Kinnt esett a h�. Minden h�feh�r volt. Mikor hazament�nk, a Mami nagy nehezen elmondta mi t�rt�nt. Vagyis, nem az eg�szet, csak, hogy any��k nem j�nnek ma haza. �n meg hisztiztem, hogy mi az, hogy nem lesznek itthon szent este?! Erre a Nagyi sz�j�n kics�szott, hogy soha t�bbet nem lesznek itthon. Azonnal meg�rtettem, m�rt volt olyan szomor�, m�rt s�rt, m�rt volt ott a rend�r, m�rt voltunk bent az �rs�n �s m�rt n�zett r�m mindenki olyan sajn�lkoz�an. Nem akartam felfogni, azt hittem, ez csak egy rossz tr�fa, �s any��k mindj�rt bel�pnek �s apa felemel �s megp�rget, ahogy mindig csin�lta. De nem ez t�rt�nt. H�napokig csak v�rtam, de semmi. Megvolt a temet�s is �s �n m�gsem hittem el. Ott maradtunk Berlinben. Az oszt�lyomban mindenki tudta, mindenki sajn�lkozott, de senki nem besz�lt velem. Nem �rtettek. �s �n sem �ket. Az egyetlen ember akire sz�m�thattam a Nagyin k�v�l, a sz�linapom ut�n 2 nappal elk�lt�z�tt.. Amerik�ba. A neve Johanna, � is 6 �ves volt akkor, �s elv�laszthatatlanok voltunk. Az � sz�lei nem b�rt�k az eny�imet, �gyhogy, mikor elk�lt�ztek, �rtam Johannanak egy levelet. Vagyis, irattam a Nagyival, de nem kaptam v�laszt. Azt�n a k�vetkez� lev�lben meg�rtam, hogy mi t�rt�nt any��kkal, de arra sem j�tt semmi. Az�ta nem is pr�b�lkoztam. Negyedikig ugyanabba a suliba j�rtam Berlinben, de azt�n az ottani helyzet kezdett elviselhetetlenn� v�lni. Mindenki sajn�lt, ha besz�lgettem valakivel, az els� mondata az volt, hogy sajn�lja, ami any��kkal t�rt�nt. 3 �vig elviseltem, de azt�n nem b�rtam, �s megk�rtem a Nagyit, hogy k�lt�zz�nk el. Meg is tett�k, elment�nk K�lnbe. El�tte a Nagyi itt lakott, az � r�gi h�z�ba ment�nk. Egy ideig ott j� volt, senki nem b�nt velem �gy, mint valami szerencs�tlen kis �rv�val, de megtudt�k. Egy l�nnyal nagyon j�ban voltunk, neki elmondtam. � meg tov�bbadta �s v�g�l fut�t�zk�nt terjedt a suliban. Pedig megb�ztam benne. Onnant�l kezdve megint olyan volt, mint Berlinben. Azt�n nyolcadik ut�n, a Nagyi tal�lt egy �szt�nd�jat. Sydneybe. Mindig azt hajtogatta, hogy jobb lesz ott nekem. Azt mondta, fogadjam el, sokat seg�thet. �gy is tettem, kimentem Sydneybe. Igaz�b�l, csak egy �v lett volna, de ek�zben t�rt�nt valami, ami mindent megv�ltoztatott. Miut�n kik�lt�ztem, a Nagyival tartottuk a kapcsolatot. Febru�r k�rny�k�n mondta, hogy kicsit rosszul �rzi mag�t �s elmegy orvoshoz. El is ment, de bennt tartott�k. Azut�n k�thetente rep�ltem haza, hogy megl�togassam. Egy ilyen l�togat�som v�g�n kikapcsolt�k a g�peket. Azt mondt�k, egyszer� v�gelgyeng�l�s �s m�r nem lehet rajta seg�teni. Pedig lehetett volna! Az �n Nagyim er�s volt �s mindig �letvid�m, az orvosai m�gis a k�pembe vetett�k, hogy nem lehetett m�r semmit tenni! Azt�n Molly�k, akikn�l laktam Sydneyben, �r�kbe fogadtak, hogy ne kelljen visszamennem N�metorsz�gba. Im�dtam Molly�kat, �s eg�sz Sydneyt, de a suliban csak egy-k�t l�nnyal voltam j�ban. Nem akartam megny�lni, vagy megb�zni b�rkiben. �k nem tudt�k, hogy mi t�rt�nt any��kkal, de nem is akartam, hogy megtudj�k. J� volt nekem n�lk�l�k. Nem volt sz�ks�gem senkire, aki megint sajn�lkozna rajtam vagy sz�nalmasnak tartana. - fejeztem be, �s azt hiszem, el�g sz�pen el�ztattam Tom pulcsij�t a k�nnyeimmel.
folyt.k�v.