27.rész
Már nem érzékelte a külvilágot. Egy fura vékony hangot hallott. De nem tudott már koncentrálni, elájult…
-
Te hülye seggfej! Mit műveltél? –rontott be egy másik lány.
-
Csak élvezkedtem egy kicsit! –hápogott Marc.
-
Te barom! Menj, a srác teljesen begőzölt! Csupa vér! Ordítozik! Remélem nem öli meg magát, miatta! –mutatott Nicol felé, de legbelül már sajnálta a lányt. Marc szó nélkül elhagyta a helyiséget, a lány pedig odasietett Nicolhoz.
-
Hé… csajszikám! Térj magadhoz! –a fejét az ölébe tette, és letörölte szép arcáról a könnycseppeket.
-
Nem tudom mit érzel! De nem is akarom! Erről nem volt szó! Mi csak Billt akartuk! De te is ott voltál! Nem számítottunk rád… Feliciti begőzölt, mikor meglátott téged… Ahj térj magadhoz! –paskolta tovább az arcát.
Eközben odakint hatalmas csetepaté alakult ki.
Marc egy késsel közeledett Bill felé. Feliciti azonnal odarohant.
-
Megőrültél?!!!!! Nem bánthatod őt! –rikácsolta.
-
Azt majd meglátjuk! –és egy határozott lépéssel már a fiú előtt termett, de nem számított Felicitire.
-
Hagyd őt békén! –kiáltotta és elkezdte ütni Marcot, akit váratlanul ért a támadása.
Kiejtette kezéből a kést, ami Billhez csúszott. Azonnal kapott a lehetőségen. Ügyesen elvágta a kötelet és felpattant. Rohanni kezdett Nicolhoz. Berontott a szobába.
Bill odarohant Nicolhoz.
-
Annyira sajnálom! –mondta a vérben ázó lánynak, aki most kinyitotta szemét és beleszagolt Bill hajába.
-
Szeretlek –suttogta Nicol.
-
Én is szeretlek! Nagyon! Nagyon! Nagyon szeretlek! Nyugodj meg! Ki foglak innen vinni! Meggyógyulsz, és együtt leszünk! –simogatta meg a lány arcát.
-
Nem Bill! –Feliciti és Marc most toppantak be a szobába.
-
Ó dehogynem! Vagy megölöm magam! –és a szívéhez tette a kést.
-
NE!!!!!!!! –sikította Feliciti, és a másik lány. –Bill én nagyon szeretlek! –könyörgött és tett egy óvatos lépést a fiú felé.
-
Akkor szállj Le rólam! És ne gyere közelebb! Gyere kedvesem!
A karjaiba veszi a lányt. Kisiet vele az épületből. Fogalma sincs, hol vannak! Amerre csak látott fa volt. Berohant az erdőbe, csak futott Nicollal. Nem nézett hátra. Csak egy valamire gondolt. Nicolt minél hamarabb kórházba kell juttatnia.
Kb. 3 órája gyalogolt. Nagyon elfáradt. Már alig látott olyan sötét volt.
Lefektette a kabátjára a lányt és hozzábújt. Felnézett az égre és a csillagokat nézelődve beleájult az álmok világába.
|