12. rész

Megoldottuk a rovar problémát. És arra gondoltam ,hogy elmegyek lovagolni, mert már régen voltam.
-elmegyek lovagolni, jó?-én
-felőlem-anya
-majd jövök-én
-oké, de vigyázz magadra-anya
-rendben, de tudod kétféle lovagló ember létezik: az aki leesett a lóról és az aki le fog.-én és kiviharzottam a házból. Busszal mentem, mert elég messze van. Már biztos hiányzok az én szemem fényének, Bessynek. 14évesen kaptam anyától. Már ezerszer megbánta hogy megvette, mert félt ,hogy leesek. Fél óra buszozás után megérkeztem.
-Szia Szisz!-köszönt rám Gyuri bá az edzőm-Rég láttalak.
-Hello! Valóban, elég rég voltam itt. Hogy van az én drágaságom?-én
-Bessy remekül érzi magát, mint mindig, csak hiányolt téged-Gyuri bá
-Aha, értem. Akkor ezt most bepótoljuk-én és már indultam is az istálló felé-Megyek Bessyhez.
-Várj egy percet, kérlek! Be szeretnélek mutatni valakinek-edzőm
-Ok-én
Elsétáltunk a �nézőtérre�, ami a szülőknek volt fenntartva, hogy figyelhessék lovagló csemetéiket. A lelátó sorai közt egy számomra ismeretlen férfi ült.
-Áh, Robert! Had mutassam be a legjobb tanítványomat, Sylvia Kaulitz-ot-Gyuri bá
-Örvendek-én és kezet nyújtottam
-Részemről a szerencse, kisasszony-Robert-Sokat hallottam már önről
Most csak egy vki lovagolt a pályán. Egy fiú. Robert elszaladt egy percre és a fiúval tért vissza.
-Ő a fiam, Jason.-Robert
-Jason, ez az ifjú hölgy a legtehetségesebb tanítványom, Sylvia, aki tökéletesen megfelelne a célnak-Gyuri bá
-Ugyan már!-én szerényen
-Szisz, ami igaz, az igaz! Ne szerénykedj!-edzőm
- Hello, Jason Collins vok-Jason
-Szia, Sylvia Kaulitz-én és kezetfogtunk
Majd Gyuri bához fordultam és kérdőre vontam, mert nem tudtam milyen célra tart engem a legalkalmasabbnak. Bementünk az irodába és leültünk meginni egy üdítőt.
-Nos Szisz! A cél, amire sztem tökéletes vagy, az a díjugratás!-mondta kitörő örömmel Gyuri bá
-Mi??? Díjugratás?!-én meglepetten
-Igen. Jason és én főként azért utaztunk ide, hogy megismerhessünk téged és felmérhessük a tudásod-Robert
-Apa és én díjugratással foglalkozunk. Magam is versenyző vok-Jason
-Szükségünk van még egy emberre, mert kilépett az egyik csapattag és így hátrányban indulunk a csapatversenyen-Robert
-Aha -én-De mért pont én???
-Mert rendkívül jól lovagolsz és nagyon jó a kapcsolatod Bessy-vel-Gyuri bá
-Értem. Akkor tán induljunk és nézzünk meg mit tudok-én
Lesétáltunk az istállókhoz. Bessy amint meghallotta, hogy jövök, teljesen lázba jött.
-Itt vagyok édesem! Hallom hiányoztam! Hm?-én, közben vezettem ki a lovat
-Öltözz át, én addig felszerelem - ajánlotta fel Jason
-Köszi szépen-én
Mire visszaértem Bessy már teljes �harci díszben� várt.
-Lássuk a medvét!-Robert
Felpattantam a pacikám hátára és irány a pálya. Minden trükköt bemutattunk Bessy-vel, amit csak tudtunk. Nagyon reméltem, hogy megfelel nekik.
-Köszi Szisz! Gyere ki lécci!-Gyuri bá
-Nem volt vmi jó, igaz?-én letörten
-Pont ellenkezőleg! Nagyon tehetséges vagy és jól bánsz az állatokkal-Jason
-Akkor ez most azt jelenti, hogy�-én
-Igen! Szeretnénk meghívni a csapatunkba díjugratónak-Robert
-Az edzéseket én fogom tartani. Sztem itt is gyakorolhatunk-Jason-Időpontot pedig majd egyeztetünk
Egyre szimpibb ez a Jason. 17 körül lehet. Nagyjából egy fejjel magasabb nálam(175 cm vok). Vállig érő szőkésbarna haja van, kék szemei. És ahogy elnéztem kiválóan lovagol.
-Ez remek!!!-én boldogan-Beviszem Bessy-t
Lecsutakoltam, kifésültem a sörényét, bevezettem a helyére és rövid beszélgetés után elköszöntem tőle. Mindig olyan szomorú az elválás, de van erre egy közmondás: �A búcsúzás fájdalmát csak a viszontlátás öröme enyhítheti�. Az istállóban még összefutottam Jasonnal.
-Szia! Téged kerestelek-ő
-Hi! Mért?-én közben haladunk az öltöző felé
-Szeretnék gratulálni Bessy-hez. Remek állat.-Jason
-Köszi-én-Akivel a pályán gyakoroltál az a saját lovad?
-Nem, vagy is nem teljesen. Zorbát most hoztuk ide, mert nagyon nyugodt természetű és tökéletes a kezdők oktatásához-ő
-Aha, értem-én elértünk az öltözőig-Akkor majd még beszélünk, szia.
-Várj! Kéne a telószámod!-ő
-Jó-jó. Csak előbb átöltözöm, egy perc az egész-én
-Ok, megvárlak-ő
Azzal bementem öltözni. Közben kintről ezt hallom:
-Óóó, hogy az a� Már megint lócitromba léptem!-egy ismerős hang
-Hello, segíthetek?-Jason segítőkészen
-Igen, köszi. Sziszit keresem. Nem láttad vhol?-a hang
-De, benn öltözik. Én is őt várom-Jason
-Aha, és te ki a fene vagy???-hm� a beszéd stílusából ítélve: Georg!!!
-Szisz új edzője vok-Jason
Idő közben kész lettem.
-Áh, szia Georg-én és szegény nyakában kötöttem ki
-Szia! Én is örülök neked kiscsaj, de azért nem kell megfojtani!-Georg fulladozva
-Ok-ok, bocsi- és elengedtem-Amint látom, megismerkedtetek.
-Jason ő Georg, a bátyáim együttesének a basszusgitárosa. Georg ő Jason, az új edzőm- mutattam be őket egymásnak
Kezet fogtak és már indultam is Georggal a kocsihoz.
-Upsz! Bocs Georg, egy perc-én majd visszaszaladtam Jasonhöz
Telószámot cseréltünk. Éppen elköszöntünk volna, mikor láttam, hogy Jason kérdezni akar vmit, csak még habozik rajta.
-Kérdezd meg nyugodtan-mondtam bátorítóan
-Szal� Georg a � barátod???-Jason félénken
-Igen, a barátom, de csak haverok vagyunk. Rá is úgy tekintek, mint a bátyámra-én
-Huh-Jason fellélegezve
-Mennem kell, mert �bátyus� kitekeri a nyakam. Hella-én
-Persze, szia-ő
Elég hamar hazaértünk. Kiszálltam a kocsiból. Georg már indult is volna, de még megkérdeztem tőle:
-Nincs kedved bejönni egy kicsit? Úgy is rég találkoztál a fiúkkal-én
-De, van. Kössz a meghívást-Georg
Majd ketten bemasíroztunk a házba.
-Sziasztok, megjöttünk!-én
-Jó napot kívánok, csá fiúk!-Georg
-Szia kincsem-anya-Georg! Szervusz, gyere be!
-Fiúk! Hazajött a húgotok és hozott magával vkit!-anya üvölt föl az ikreknek
-Megyünk már!-Bill & Tom
-Csá hugi!-Tom
-Csöves!-Bill és kajánul anyára vigyorgott, aki csak rázta a fejét
-Georg! Végre ideértél! Megvan a FIFA 2006 ps2-n-Tom
-Marha cool! Feljössz egy meccsre?-Bill
-Jah- Georg és már el is tűntek a szemünk elől
-Ezek szerint hazaért az én egyetlen hercegnőm!-apa (apa csak Szilárd vérszerinti apja)
-Apa!-én majd a nyakába ugrottam (úgy tűnik, ezt ma mindenkivel eljátszom)
-Úgy örülök, hogy itthon vagy! Hiányoztál! 2 nap múlva táncfellépésem lesz, ugye eljössz? És te is anya, megígérted!-én
-Természetes kicsikém. Mindketten elmegyünk-apa
-Király! Menjünk be a nappaliba! Beszélnünk kell vmi nagyon fontosról!-én és beinvitáltam őket
-Hallgatunk, mi lenne az?-anya
-Szóval� Az úgy volt, hogy�-én
-Kicsim, a lényeget!-apa
-Jól van na! Felvettek egy díjugrató csapatba!-én elővéve a legmeggyőzőbb mosolyomat
-Mi? Szó sem lehet róla!-anya ijedten
-Vhogy sejtettem, hogy ez lesz a reakcíód, de ez csak a te véleményed. Apa?-én
-Nekem semmi kifogásom ellene-apa
-Köszi! Akkor megbeszéltük!-én és már húzom is el a csíkot
-Állj csak meg kisasszony!-anya
-Ne már!-én-Se piercing, se díjugratás, se semmi! Billéknek bezzeg mindent megengedtek! Nekik ennyi idősen már megvolt a pc-jük és a bandájuk! Nekem semmim se lehet!?
-Ez nem így van!-apa
-De, pontosan így van! Néha úgy érzem, mintha nem is a ti lányotok lennék!-én durcásan majd a részemről befejezettnek tekintettem a beszélgetést és felrobogtam a szobámba. A felérkezésemet hangos ajtócsapódás jelezte.
-Drágám! Ezen nem érdemes sírni! Te is tudod, hogy nem úgy gondolta!-apa vigasztalja anyát
-Pedig igaza van! Kivételezek vele, de nem azért, mert nem szeretem, hanem, mert túlságosan féltem!-anya letörten
-Erről senki sem tehet szívem! Én is jobban féltem, mint a fiúkat!-apa-Felmegyek és megbeszélem vele a dolgot.
-Rendben. Ha úgy is hozzá mész, megmondanád neki, hogy én is beleegyezem egy feltétellel: nem töri össze magát!-anya
-Én most beszélek vele, de ezt majd ti elintézitek egymás közt-apa, már indult is a szobám felé
Kopp, kopp.
-Nem szabad-én unottan
Apa mégis bejött
-Kicsim! Nem gondolod, hogy bocsánatot kéne kérned anyától?! Nagyon szeret téged, és hidd el, nem azért nem engedi, mert ki akar szúrni veled, hanem, mert félt! Te vagy az egyetlen kislány és bármit megtenne érted! Sztem ha most lemész és beszélsz vele, meg tudod győzni észérvekkel, readásul megígérte, hogy engedni fog csak győzd meg!-apa
-Akkor megyek beszélni anyuval! Köszi apu, szeretlek!-én
-Én is szeretlek kincsem-apa
Anya még mindig a nappaliban ült és a szemét törülgette. Iszonytató bűntudatom támadt, amiért így megbántottam. Bementem a nappaliba, lehuppantam mellé a kanapéra és odabújtam hozzá.
-Anya!-kezdtem mondókámat-Nagyon sajnálom, hogy így megbántottalak, nem akartam! De annyira szeretnék vmi olyat csinálni a táncon kívül, amit igazán szeretek!
-Drágaságom! Nem haragszom rád, csak rosszul esett, amit mondtál. Apáddal megbeszéltük a dolgot, és egy feltétellel beleegyezem!-anya
-És mi lenne az?-én kíváncsian
-Nem töröd össze magad, és mindig nagyon vigyázol!-anya
-Megteszem, ami tőlem telik! Vigyázni fogok magamra!-én fülig érő szájjal
Nyomtam anya arcára egy cuppanós puszit meg még egyet �jó éjt� puszi gyanánt, aztán felrohantam a lépcsőn, egyenesen Bill szobájába. Amint beléptem, láttam, hogy Tom alszik az ágyon.
-Sziasztok! Eszerint Tom már megint kiesett a legelején-én
-Hi hugi! Ja, szegény egy csomószor kérte, hogy kezdjünk újat, de ezt még befejezzük Georggal-Bill
-Meddig tart még?-én-Szeretnék veletek játszani a Need for Speed 4-gyel!
-Nem, nem és nem!-Bill teljes határozottsággal-Abban mindig legyőzöl minket!
-Nem is-én-Velem sose játszotok! Nem is szerettek!-kezdem sírósra venni a figurát, ennek mindig bedőlnek
-Ne butáskodj! Imádunk téged! Még 3 perc van a meccsből, utána játszunk, jó?-Bill
-Oké-szipogtam, majd, hogy Tomot is felébresszem ráugrottam az ágyra.
-Földrengés! Mindenki meneküljön, amerre lát!!!-Tom pánikol
-Nyugi Tom! Higgadj le! Nincs semmi baj, csak Szisza ráugrott az ágyra-Bill
-Megdumált minket a kiscsaj, hogy játszunk vele a Need for Speed 4-gyel -Georg-Abban te is jó vagy!
-Ki lesz az első pár?-Bill
-Tom & Georg-én
Már vagy két órája játszhattunk. Elég kemény menet volt. Tom és én maradtunk a végére. Tudtuk, hogy ez nehéz harc lesz, de úgy is én nyerek vagy nem. Fél óra múlva megszületett a végeredmény. Tom nyert csalással.
-Már éjfél múlt, nem kéne menni, aludni?-én egy ásítás kíséretében
-De, jó éjt hugi-Bill és puszit nyom a pofimra
-Szép álmokat veszteském-Tom
-Neked is szép bűntudattal teli álmokat kívánok!-én és kapott egy barackot
-Szió kiscsaj!-Georg megölel és ő is puszit ad
-Szeva! Késő van, nem akarsz a vendégszobában aludni?-én
-Igazán? Nem gond?-Georg
-Dehogy! Gondolom fáradt vagy, és nem kéne összetörni magad, mert elalszol a volán mögött-én-Gyere velem, megmutatom a szobád és megágyazok. Tom, te addig lécci keress egy pólót Georgnak!-adtam ki az utasítást
-Minek az neki? Van sajátja!-Tom felháborodva
-Hogy legyen miben aludnia!-én
-Mért én adjak? Mért nem Bill ad neki egy pólót?-Tom még mindig értetlenkedve
-Tom! Hosszú lenne ezt most elmagyarázni! Csak adj egy pólót!-én, kezdem elveszíteni a türelmem
-Hozom már! Nem kell úgy felkapni a vizet!-Tom és indul a szobájába
Elkísértem Georgot az ideiglenes szobájába és mivel Tom még 20 perc múlva sem ért át, bementem hozzá. Ott feküdt az ágyán és szunyókált. Annyira édes volt. Nem akartam fölkelteni, így kivettem a szekrényéből egy pólót, betakartam és távozásomkor lekapcsoltam a villanyt. Átmentem Georghoz, kezébe nyomtam a pólót, még egyszer elköszöntünk és mentem aludni. Villám gyorsan lezuhiztam, átvedlettem háló cuccba, bedőltem az ágyba és már durmoltam is.