-Akarod? - kérdezte és a szemembe nézett.Én rámosolyogtam,elpirultam,és lesütöttem a szemem.
-Igen - mondtam a földet nézve.Erre ő megfogta az arcom és újra megcsókolt.Hosszan és szenvedélyesen.
Egy ideig csak csókolóztunk,majd Tom levette a felsőmet.Újabb csók,és én is levettem az övét.Tom megfogta a derekamat és óvatosan lefektetett az ágyra.Itt már nem csak a számat csókolta,hanem a nyakamat,a vállamat és a kezemet is.Mikor a nyakamhoz ért ellöktem magamtól.
-Várj!
-Mi a baj?Mégsem szeretnéd?Ha nem,akkor én megértem...
-Dehogy!Nem erről van szó!Csak nem szeretem ha a nyakamat csókolgatják.....
-Oh.....értem.Oké.Nem fogom.... - mosolygott a fiú és megpuszilta a vállamat.Egyre lejebb haladt,még végül felfelé indult el,és ismét csókban forrtunk össze.Egy kis időre abbahagyta a csókot,mert meggyűlt a baja a nadrágom gombjával.
-A francba - káromkozott,miközben egyre erősebben húzta a nadrágot.Én elmosolyodtam és segítettem neki.Nagyon aranyosnak találtam ilyen szerencsétlen arcal.Ő is rámmosolygott,majd fájdalmas képpel a nadrágjára nézett.
-Ezt inkább majd én! - mondtam és lesegítettem róla a "felesleges" ruhadarabot.Ő csak zavartan mosolygott,és mintha leblokkolt volna,csak nézett.Én a hajába markolva lehúztam egész közel az arcomhoz és megcsókoltam.Eközben a kezeivel a combomhoz közelített.Mikor meg is érintette azt,beleremegtem.Azt hiszem,hogy most tudatosult bennem igazán,hogy szeretem.Ezt neki is meg akartam mondani,minél előbb.
-Tom?
-Tessék - kérdezte,miközben folytatta a vállcsókolgatással.
-Szeretlek!
-Én is! - mondta csillogó szemekkel és tovább csókolóztunk.
Egy kis idő elteltével már minden ruhadarab lekerült rólunk(tényleg minden! )és a egy takaró is beszállt a "csatánkba".Tom egy pillanatra eltűnt a takaró alatt és apró csókokkal árasztotta el egész testemet.Végre a számhoz ért.Egyre csak csókolóztunk,mikor testünk végre egyesült.Én Tom hátába mélyesztettem körmeimet és mélyet sóhajtottam.A fiú a nyakamba hajolt,én pedig éreztem heves lélegzetét.Mintha ereimben a vér helyett láva csörgedezett volna.Testem égett.Most Tom sóhajtott.Megfogta a kezemet és a párnára szorította.Egyre erősebben és erősebben,végül már annyira,hogy nem is eréztem az érintését.Az agyam teljesen kikapcsolt,mintha megszűnt volna a világ.Tom és én egyszerre sóhajtottunk.Olyan volt,mintha valami egyszerre teljesült volna be.
Most testünk szétvált és magunkra húztuk a takarót,de csak addíg még el akartunk vele takarni valamit.Tom a derekáig,én pedig mellkasig.
Egy ideig csak feküdtünk egymár melett.Kezdtem megilyedni a csendtől.
"Talán nem volt jó neki?"
Egy pillanatra Tom felé néztem,de aztán rögtön el is kaptam a tekintetem.Ő azonban észrevett.Felém hajolt és megcsókolt.
-Köszönöm. - mondta suttogva.
-Mit?
-Ezt a csodálatos estét...
-Ez fura.... - mosolyogtam.
-Mi? - kérdezte,miközben visszafeküdt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.
-Hogy a vagány,a merész,a "majdszétesek"
-Oké,oké...tovább?
-Szval Tom Kaulitz megköszöni ezt az egészet.
-Hát,látod.Ebből is látni,hogy az emberek nem ismernek.Tudok szeretni igazán egy lányt.
Én nem szóltam semmit csak megemeltem egy kicsit a fejem és megpusziltam az arcát.
Nagyon rövid ideig újra csendben voltunk,mikor csörgött Tom mobilja.Gyorsan megkereste a földön a nadrágját és kivette belőle a telefont.
-Hallo ? - kezdte Tom.Én próbáltam még a lélegzetemet is visszatartani,hogy halljam a beszélgetést,de Tom kiment a szobából.Mikor visszatért már köntös volt rajta és lerakta a telefont.Nagyon örült valaminek.
-Képzeld!Bill felébredt!
-Ááá...ez nagyszerű!Menjünk be hozzá! - mondtam vidáman.
-Ki hívott fel a hírrel? - szólaltam meg öltözködés közbe.
-Gustav.
-Gustav?
-Igen.
-És ugye nem veszekedtél vele?
-Nem,dehogy.
-És bocsánatot kértél.
-Nem,de majd a kórházban bepótolom.
-Oké! - mondtam,miközben odamentem és megcsókoltam.Megvártam még ő is felöltözik,majd elindultunk a kórházba....