Kb. egy fél órára rá Fabi jött haza, de teljesen letörve és úgy nézet ki, mint aki mindjárt elsírja magát…
Felment a szobájába egy szó nélkül.
-Mi baja lehet? - Ashley
-Nem tudom. - én
-Nekem mennem kell. Találkozom Billel. - Ashley
-Oké. - én
-Sya. - Ashley
-Sya. És jó szórakozást Billel. - én
-Köszi. - Ashley
Majd kikísértem Ashleyt. Mikor elment felmentem Fabi szobájához, mert nagyon aggaszott, hogy mi baja lehet. Az ajtajához érve bekopogtam hozzá.
-Hagyjál békén! - kiabálta ki Fabi
-Fabi, légyszi nyisd ki. Addig úgy se megyek el innen, míg nem nyitod ki! - én
Kisebb várakozás után végre kinyitotta az ajtót.
-Végre. Mi a baj? - én
-Semmi. - hajtotta le a fejét Fabi
-Engem nem versz át. Na ki vele. - én, majd leguggoltam elé és felemeltem a fejét
-Melaniék elköltöznek. - mondta ki szomorúan
-Jaj tökmag, ne búsulj, majd kitalálunk valamit. - én
-Nem. Itt már nem tehetünk semmit. Holnap után elköltöznek, és nem látom őt soha többé. - Fabi és elkezdtek folyni a könnyei
-Ha rajtam múlik nem lesz úgy. - én, majd megöleltem Fabit
-Mit forgatsz a fejedben? - nézet rám könnyes szemmel Fabi
-Majd megtudod. - mondtam mosolyogva
Majd feltápászkodtam és bementem a szobámba. Nem sokra rá Fabi is utánam jött.
-Nyky, mit csinálsz? - nézet rám értetlenül
-Szerinted? Telefonálok. - én
Majd megfogtam a telomat és felhívtam anyát. Hamar felvette.
-Sya. - én
-Sya kislányom. Mi újság? - anyu
-Ugye nem zavarok? - én
-Nem. - anyu
-Akkor jó. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy már haza költöztem. - én
-Jól van. Voltál már az orvosnál? - anyu
-Igen, ma délelőtt. Ikrek lesznek. - én
-Örülők és gratulálok. - anyu
-Köszi. Figyi van itt még valami. - én
-Mi? - anyu
-Ugye ismered Melaniet? - én
-Persze, hogy ismerem, hisz az öcséddel van együtt. De mi van vele? - anyu
-Melaniék elköltöznek és Fabi teljesen le van törve miatt. Szal csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy mit szólnál ahhoz, ha ide költözne hozzánk? - én
-Sajnálom, de nem. Nem hiszem, hogy a szülei megengednék, de neked sem fog jót tenni az örökös őrjöngés a házban. Nincs semmi bajom Melanival, de nem lehet ezt így megoldani. Megértem, hogy az öcséden szeretnél segíteni. Találjatok ki valami mást. - anyu
-Oké. Köszi. Sajnálom, ha zavartalak. - én
-Egyáltalán nem zavarsz. Ellenkezőleg örülök, hogy hallom a hangod. - anyu
-Jól van. És hogy vagytok apuval? - én
-Jól vagyunk. Bár sok a munka. - anyu
-Azt elhiszem. Na jó megyek, majd még beszélünk. - én
-Jól van. Puszilom a srácokat. - anyu
-Átadom. Mi is titeket. Sya. - én
-Sya. - anyu
Majd letettük. Nem tudtam, hogy fogom megoldani, azt, hogy Melanie itt maradjon, de minden féle képen megoldom. Fabi és én lementünk és megkajáltunk. Épp nagyban kajáltunk mikor csöngettek.
-Maradj csak, majd én nyitom. - állt fel Fabi
-Én is ki tudom nyitni. - én
-Tudom, de egyél nyugodtan tovább. Én már úgy is befejeztem. - Fabi
-Jól van, akkor menj. - én
Majd kiment é ajtót nyitott. Az ajtóban Tom volt.
-Hello. - Fabi
-Hali. - Tom
-Gyere be! Nyky épp kajál. - Fabi
-Jól van. - Tom
Majd bejött Tom és Fabival együtt bejöttek a konyhába. Én épp egy almát ettem, mikor Tomék jöttek be a konyhába.
-Sya babám. - jött oda Tom hozzám majd adott egy csókot
-Sya. - én
-Hagylak titeket. - Fabi
-Nem zavarsz. - én
-Semmi gond. Úgy is át akartam menni Melanie-hoz. - Fabi
-Jól van. És ne búsulj a költözés miatt, majd én letisztázom. - én
-Soha nem adod fel? - Fabi mosolyogva
-Nem, hisz ismersz. Amit a fejembe veszek azt véghez is viszem. - én
-Igen tudom. Na jó megyek. Sziasztok. - Fabi
-Sya. - Tom és én egyszerre
Miután Fabi elment Tom és én bementünk a nappaliba és elkezdtük nézni a tv-t. Lefeküdtünk a kanapéra és úgy néztük tovább, közben pedig beszélgetünk.
-Mi volt az orvosnál? - Tom
-Csak megnézték a babát, vagyis inkább babákat. - én nevetve
-Ikrek lesznek? - Tom
-Igen. - én
-Örülök neki. - Tom és adott egy csókot
Még beszélgettünk egy kicsit a babákról. Tom már a nevüket is kitalálta. Teljesen bele élte magát a dologba. Tom annyit beszélt, hogy én elaludtam a karjaiban. Miután Tom észre vette, hogy már nem figyelek rá átölelt, majd adott egy pusyt az arcomra és ő is bealudt mellettem…