2. D�nt�sek, amelyeknek s�lyuk van...



�sszekaptam magam, �s megindultam a konyha fel�. Odabiccentettem any�nak egy j�reggelt k�s�ret�ben, majd megfogtam a szemeteszs�kot, hogy kivigyem. Az ajt�t kinyitva egy k�nnyes szem� Simone-ba botlottam, amint �pp a cseng�re k�sz�lt r�tenyerelni. Amint megl�tott, a nyakamba borult.
-Hazaj�nnek...-suttogta remeg� hanggal, boldogan a f�lembe. A sz�vem hatalmasat dobbant. Ism�t l�thatom. Persze magamban el�re letiszt�ztam, hogy ez kicsit sem lesz nagy dolog. Tal�n m�g rosszabb lesz, mint a legut�bbi alkalom. Ugyan�gy �szre sem vesz egyik�k se. Mintha csak egy �rny�k lenn�k. Vagy valaki titokban r�mter�tette volna Harry Potter l�thatatlann� tev� k�peny�t.
-Ez nagyon j� h�r, Simone...-mondtam neki, mosolyt er�ltetve arcomra-Anya a konyh�ban van...-tereltem befel�.

Nem.Nem mentem vissza hozz�juk. Ink�bb a szob�mba siettem. �szint�n...nem lett volna t�l j� elfoglalts�g az ikrekr�l val� �mleng�seket hallgatni. Meg, hogy milyen k�r, hogy m�r nem bar�tkozunk. K�sz�n�m, ebb�l nem k�rek. El�g az, hogy naponta �tr�gom magam a „Mi lett volna, ha...”-f�le t�m�n. �s b�rmennyire is f�j, hogy semminek n�z, m�gis a vil�g egyik legboldogabb ember�nek �rzem magam valah�nyszor r�vid l�togat�st tesznek a sz�l�i h�zn�l. �s f�lek. Hamarosan bet�lt�m a 19-et. �gy �rzem, eleget �l�sk�dtem m�r any�nak a fej�n, ideje lenne saj�t �letet kezdeni. De hol? �s mib�l? �s ha elmegyek, akkor m�g ennyit sem l�thatom �t...Pedig minden v�gyam lenne elmenni innen, azt csin�lni, amit szeretek, csak kicsik�vel is boldogabbnak lenni...
�
F�l �r�val k�s�bb Simone m�r nem volt n�lunk. Anya sz�rakozottan takar�tott a nappaliban, �n meg, a v�ltozatoss�g kedv��rt ism�t nem tudtam, hogy mit csin�ljak. Unalom. Igen, azt hiszem t�nyleg ez a legmegfelel�bb kifejez�s. Kimentem a post��rt. A megszokott napilap mellett ott lapult a villanysz�mla is, meg egy hivatalos kin�zet� lev�l. Kib�ny�sztam mindent a postal�d�b�l, majd k�rben�ztem a k�rny�ken. Az egyetlen dolog, amin megakadt a tekintetem az a szemk�zti udvaron �tsiet� fekete valami volt. Bill Kaulitz p�r m�sodpercig meredt r�m. Arc�r�l g�g sug�rzott. Hova t�nt a r�gi Bill? Mi van vele? Hi�nyzott valami a tekintet�b�l. Im�dja azt, amit csin�l, ehhez semmi k�ts�g, de valami m�gsincs rendben...

�szrevette, hogy n�zem. Hirtelen elford�totta a fej�t, �s beviharzott a h�zba. Megvontam a v�llam. Ez megszokott reakci� volt. R�gen m�g k�sz�nt is, ha kelletlen�l is, de legal�bb k�sz�nt. Most meg csak g�g�s pillant�sok. Mintha valamit takarni akarna. Fogtam magam, s bevittem a kezemben lev� pap�rokat. Odany�jtottam any�nak, majd elvonultam. P�r perc m�lva zaklatottan j�tt be a szob�mban, k�nnyes szemekkel.
-Julie, t�rt�nt valami...-�lt le az �gyam sz�l�re.-Margaret n�ni...meghalt.

D�bbenten n�ztem r�, hatalmasra nyitott szemekkel. Most viccelni akar??? Margaret n�ni a kedvenc nagyn�nim volt, Hamburgban �lt, messze t�l�nk, nagyon ritk�n tal�lkoztam vele, de csakis sz�p eml�kek k�t�ttek hozz�. Mondhatni luxusk�r�lm�nyek k�z�tt �lt, gyereke nem volt, ezzel szemben volt egy rekl�mc�ge, amit � vezetett, �s amit az els� f�lrj�t�l �r�k�lt. Gazdag l�te ellen�re soha nem n�zett le n�la szeg�nyebbeket, mindenkinek seg�tett, amiben tudott. Remek ember volt, engem, meg Mike-ot, a m�sik unoka�ccs�t saj�t gyerekeik�nt kezelt. �s ami megd�bbent�: csak 47 �ves volt. Persze azt mindig tudtam, hogy sz�vprobl�m�kkal k�zd, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar kik�sz�ti...
Mik�zen nekem is bek�nnyesedett a szemem, anya folytatta a mondanival�j�t.
-Az �gyv�dje k�ld�tt egy levelet. Az �ll benne, hogy...nos, Margaret n�ni r�dhagyta a c�get...
-Micsoda? �s Mike? De hogy? �s mi�rt? Anya, az isten�rt, 19 �ves vagyok...-k�rd�sek sorait z�d�tottam any�ra.
-Mikera maradt a villa. A vagyon meg oszt�dott. Tudod, hogy Margaret n�ninek nem volt csal�dja, csak mi voltunk neki. Ez v�rhat� volt, kicsim...

Elgondolkodtam. Tulajdonk�ppen most boldognak k�ne lennem. Hisz mindig is saj�t �letet szerettem volna,de ez az eg�sz olyan t�nd�rmese-�rzetet keltett, hogy folyton csak a kifog�sopkat kerestem, mert ilyen csak a filmekben t�rt�nik. Miazhogy? Egyszer� vid�ki l�ny egyik napr�l a m�sikra c�gtulajdonoss� v�lik...
-Anya, ez biztos?-k�rdeztem hatalmas k�telyekkel.
-Igen.
-A temet�s...mikor lesz?
-M�r megvolt. Vagyis...hamvaszt�s volt...-mondta les�t�tt szemmel
-�s nek�nk mi�rt nem sz�ltak? Ha m�r ekkora �ldozatot tett �s a f�l vagyon�t r�mhagyta, annyit meg�rdemelt volna, hogy ott legy�nk!!!-kiss� igazs�gtalans�gnak tartottam r�sz�nkr�l, hogy nem voltunk ott, holott Margaret n�ni m�r nagyon r�g kik�t�tte, hogy a csak a villa szem�lyzete legyen ott a hamvaszt�sn�l. Nem akart f�jdalmat okozni. � t�l j� volt ahhoz...

Meg se v�rva anya v�lasz�t, felvettem egy fels�t, majd kics�rtettem a szob�b�l, odavetve any�nak, hogy kiszell�ztetem a fejem...

Abszurd volt. Minden egy csap�sra az �lembe pottyant. M�r semmi sem szabhat hat�rt, hogy elmenjek, m�gis szorongtam. T�l korai volt itthagyni any�t, meg az eg�sz eddigi �letemet �s elt�nni. Tudtam, hogy ha ezt a lehet�s�get kihagyom, �s m�sra ruh�zok mindent, tal�n soha t�bb� nem lesz alkalmam kit�rni. �gy �reztem, ez eddigi �letem legfontosabb d�nt�se. Minden eddigi v�laszt�s elt�rp�lt ez mellett, pedig r�gen hihetetlen fontoss�g�nak tartottam m�g azt is, hogy a kisp�rolt p�nzemb�l melyik CD-t vegyem meg, vagy hogyan �lt�zzek fel a szombati bulira... Nevethetn�kem t�madt, ha ezekre gondoltam. V�g�l d�nt�ttem. Hazamentem �s felh�vtam Mike-ot. Meg�g�rte, hogy seg�t lak�st ker�tei, s�t az eg�szet el tudja int�zni egy h�ten bel�l, mivel egyik ismer�se �pp el akar adni egy t�gas apartmant, kit�n� �llapotban.

Megnyugv�ssal t�lt�tt el a tudat, hogy ez a teher legal�bb leker�lt a v�llamr�l. Any�nak nem sz�ltam semmit, m�snapra halasztottam a d�nt�sem vele val� megoszt�s�t. Lefekv�s el�tt m�r gondolkodni kezdtem, hogy mit is viszek majd magammal...


M�snap any�val mindent megbesz�ltem. Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy t�mogatta a d�nt�semet. Nagyon nehezen egyezett bele, s�t, a k�lt�z�semig h�tramaradt egy h�t is azzal telt, hogy minden nap pr�b�lt megy�zni, hogy ink�bb maradjak, mert Hamburg egy piszkos hely, alig ismerek valakit onnan, csak p�rszor j�rtam ott. Ez az egy h�t olyan hamar telt, mint m�skor egy nap. Azon kaptam magam, hogy m�r csomagolok. Izgatott voltam, nagyon is. Mik�zben mindent t�zetesen ellen�riztem, hogy semmi fontos dolog ne maradjon itthon, megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha most meggondoln�m magam �s m�gsem menn�k. De nem. Nem lehetek ingatag. F�leg anya el�tt nem. Mindenben hat�rozottnak �s magabiztosnak kell lennem...
Miut�n minden pakol�ssal v�geztem, lefek�dtem aludni, hogy utols� �jszak�mat t�lthessem a sz�l�i h�z oltalm�ban...


-Biztosan ezt akarod? Ez az, amit szeretn�l? Kicsim, m�g nem k�s� meggondolni magad...-hallottam anya szavait, mik�zben m�r az utols� b�r�nd�ket pakoltam be a v�r�s Citroen-be. Nem egy luxusaut�, de �n nagyon szeretem...m�g eml�kszem, milyen boldog voltam, mikor any��k v�gre f�lret�ve az �vek �ta tart� visz�lyt ap�val, k�z�s er�vel megvett�k a 18.ik sz�let�snapomra. De hagyjuk a m�ltat...
-Anya, te is j�l tudod, hogy mindigis ez volt minden v�gyam. Itt a lehet�s�g. Nem hagyhatom ki. –mondtam, mik�zben elfordultam, hogy ne l�ssam, ahogy megsemmis�lt tekintettel, szinte k�ny�r�gve n�z r�m. Tudtam, ha nem indulok el most azonnal, f�l� hogy meggondolom magam, �s maradok.-Ne f�lj, anya, minden renben lesz. Mike int�zte a lak�st, nem lesz gond...-mondtam, mik�zben meg�leltem �s puszit nyomtam az arc�ra.
-Vigy�zz magadra, anya.-mondtam m�g utolj�ra, majd meg�leltem Simonet is, megk�rtem, hogy vigy�zzon any�ra, �s gyakran menjen �t hozz�, majd r�juk se n�zve be�ltem a vol�n m�g� �s elind�tottam a kocsit.


Rezzen�stelen arccal b�multam az utat magamel�tt, mik�zben hajtottam az aut�p�ly�n,kihalt utc�kon �t f�st�s belv�rosok forgalmi dug�iban t�relmetl�nkedve a t�bbi ideges sof�rrel egy�tt. Nem tudtam, hogy j�l d�nt�ttem-e. Biztos voltam benne, hogy ez �letem lehet�s�ge. Egy�ltal�n siker�l majd beilleszkednem? Nem biztos. Az �letben semmi sem biztos...Ahogy egyik r�gi j�bar�tom mondta: „Kock�ztatni kell, hogy siker�lj�n. Pr�b�lkozni kell, hogy a hosszas t�rekv�s ut�n meg�rezhess�k a siker �mely�t� �z�t, sz�rnyalhassunk, zuhanjunk, hogy azt�n �sszet�rt sz�rnyakkal minden �jrakezdhess�nk...”�
�