5. rész

Tom Kaulitz, szeretlek!

Én még mindig Bill nyakában sírtam, mikor Tom megjelent. Nem értette mi történt. Oda jött hozzánk, de Bill elküldte. Nem mintha baj lett volna, hogy ott van inkább csak azért, hogy ne kelljen nekem elmondani, hogy mért sírok.

…::: Tom szemszöge :::…

Oda mentem Amyhez és Billhez, de Bill elküldött. Nem értem mi baja Amynek. Hisz 10 perce még boldog volt, ahogy Bill is. Éreztem és hallottam is. Nagyon szerethetik egymást, ha egy napi ismeretség után megtették. Bill nem ilyen. De ha boldog hát legyen. Én nem fogok bele szólni.

-         Emily, mi baja a nővérednek? – kérdezem félve a kisebbik lányt, aki olyan gyönyörű. A hosszú fekete haja, a kék szemei. Nagyon szép.

-         Fél, hogy elveszíti Billt. Nagyon bele szeretett. Ezt azzal is bizonyította, hogy egy nap után lefeküdt az öcséddel. Ő nem ilyen. De ha boldogok hát legyen. – válaszol Emily mosolyogva, miközben közel hajol hozzám és meg csókol.

Én hagytam, had tegye, amit akar. Érzem, hogy ő megtudna változtatni. Őt soha az életbe nem csalnám meg. Soha! Ha kell be is bizonyítom. A csókja olyan szenvedélyes és tüzes volt. Elindultunk a szobája felé. Magunkra csuktuk az ajtót. Az ajtónak nyomtam a kezeit és elkezdtem a köntösét levenni róla. Éreztem, hogy remeg. Elkezdtem a nyakát csókolgatni, mire ő csak halkan sóhajtozott. A lábait a derekamra fonta és a nyakamba kapaszkodott. Elindultam vele az ágy felé, majd amikor oda értem lefektettem rá én pedig fölé hajoltam. Még mindig csókolóztunk. Levettem a pólómat, majd az övemet is kikapcsoltam, amitől persze a gatyám is leesett. Kiléptem belőle majd újra Emily fölé hajoltam. Fordított a helyzeten és ő került felülre. Lehúzta rólam a boxerem, amit én csak egy mosollyal jutalmaztam. Majd újra én kerültem felülre. Elkezdtem játszani vele. Elösször csak simogattam ott lenn. Aztán az újaim „véletlenül” eltévedtek. Eközben a nyakát csókolgattam. Egyre jobban remegett és egyre hangosabban sóhajtozott. Élveztem, ahogy minden egyes mozdulatomba bele remeg.

-         Tom könyörgöm! – hallottam nagyon halkan. Ezt én értettem. Kihúztam az újaim és magamévá tettem. Halkan fel nyögött, majd bele kapaszkodott a takaróba. Nagyon erősen szorította azt. Még így is gyönyörű volt.

-         Ahhhh.. – nyögtem egy utolsót. Emily csak mosolygott.

Mikor mind a ketten elélveztünk legurultam róla és a fülébe súgtam:

-         Szertelek hercegnőm! – mondtam mosolyogva és a fejem az ölébe hajtottam. Elkezdte birizgálni a hajamat és hallottam, hogy még mindig levegő után kapkod.

-         Én is szeretlek Tom Kaulitz! – válaszolt halkan, mosolyogva.

Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Nagyon lassan és szenvedélyesen.